Úgy vélem Toszkánáról írni nagyon is odaillő egy sütis, főzős blogba. A toszkán konyhánál nagyszerűbbel ugyanis én még nem találkoztam. Ez az a hely ahol néhány minőségi hozzávalóból mindenfajta faxni nélkül egyszerű és roppant ízletes ételeket készítenek. Olyanokat, amin a napfény és a frissesség íze érződik.
Júliusban eltöltöttünk egy csodálatos hetet Itália szívében, az Etruszkok utódai között Dél-Toszkánában, kisebb kiruccanásokkal a szomszédos Umbriába. Otthagytam a szívem. Minden tökéletes volt. Toszkána olyan, mintha a nagybetűs nyugalom szállt volna erre a csodaszép színes vidékre. Az ország belsejében voltunk ezúttal, így a tengerpartot nem láttuk de ezt leszámítva minden megtalálható ezen a részen. Minden dombtetőn elbűvölő középkori városkát, templomot, vagy várromot találunk és minden völgy gyönyörködteti a szemünket egyszerre színes és békés vidékével. A ciprusokkal szegélyezett utak és kis ligetek, a végtelen napraforgómezők, a bájos elhagyatott kőházak, a szőlők és olajfák jellemzik a toszkán dombokat. Találunk itt ugyanakkor vadregényes hegyeket, rengeteg termálforrást, és igazi csodavárosokat ahol a történelemkönyvek lapjain érezhetjük magukat. Toszkána a művészet bölcsője. Az építészet, a festészet, a szobrok, mind lenyűgözik az arra látogatót. A kisvárosok pedig a maguk meseszerű hangulatával, apró üzleteivel, galériáival, borozóival és számtalan étteremmel feltöltenek energiával. Alább mutatok egy kis fényképes ízelítőt arról, hogy miket is néztünk meg illetve, hogy mit kell feltétlenül megkóstolnia annak, aki erre jár.
A szállásunk a fenti Chianciano Terme városában volt (Val di Chiana), ami ideális kiindulópont ahhoz, hogy bejárjuk Toszkána belső részeit. Itt is van egy kis óváros szép kilátással a dimbes-dombos vidékre és a Monte Amiata-ra, Dél-Toszkána legmagasabb pontjára. Mindenkinek ajánlom aki igazi toszkán kirándulós, jókat evős és ivós hetet szeretne, nagyon jól be lehet innen járni a vidéket.
1. nap
Castiglione del Lago (Umbria) és Cortona
A Lago Trasimeno Közép-Itália legnagyobb tava. Castiglione del Lago városa belenyúlik ebbe a szépséges tóba. Ha valaki hűsölni vágyik, fürödni is lehet benne, ha nincs negyven fok, akkor pedig mindenképpen érdemes felmászni az Oroszlán erődbe és körbesétálni a várfalon. Csodálatos kilátás nyílik róla a tóra. A várfosfalon belül egy hangulatos kisvárost találunk és egy bájos kis erődöt olajfaligettel.
Hazafele megáltunk a legtoszkánabbnak nevezett városkában. Ezennel mindenkit figyelmeztetek, hogy a legkényelmesebb cipőjét válassza Cortonához mert bár mindegyik toszkán város dombtetőre épült amiben jártunk, messze ez volt a legmeredekebb.
2. nap
Bagni di San Filippo
Ez az a kitérő, amit mindenképpen érdemes megtenni. Pár kilóméterre a szálláshelyünktől rejtőzik egy erdei kis termálforrás egy csöpp városka San Filippo mellett. Ez a forrás lefelé csordogálva természetes kis medencéket alakított ki, ahol megmártózhatunk egy kicsit és kikapcsolódhatunk. Nagy élmény volt számunkra.
Montepulciano
Itt találtuk a legjobb (és legdrágább) éttermeket, a leghangulatosabb boltocskákat (vettünk is mindent az olajtól az etruszk ékszerekig) és egy szuper középkori pincét, amit végig is lehet kóstolni. Montepulciano főterére pedig többek között az Alkonyat filmekből is ráismerhetünk, mert itt forgattak egy jelenetet. Az épületek ma is eredeti pompájukban tündökölnek, nem csodálom, hogy megihlette a rendezőket.
3. nap
Arrezzo
Ez a város sem arról híres, hogy sok benne az egyenes felület. A főtere is szép meredeken húzódik meg a címerekkel díszített középkori házak között. Nagyon hangulatos a történelmi óváros, a központban rengeteg templommal. Mindet érdemes megnézni, mert építészetileg is szépségesek és olyan műalkotások találhatók bennük, mintha múzeumban járnánk.
Pienza
Innen készítettük a bejegyzés nyitófotóját is, így könnyen elhihetitek, hogy mesés kilátás nyílik a szerelmesek utcájából. A városka egyébként a pecorino sajtról nevezetes, amiből az én gyomrom csak a kevésbé érett verziót veszi be. Ami azt illeti elég penetráns a szaga és az íze is.
Egyébként kifejezetten bájos kis településről van szó, régi téglaházacskákkal festői környezetben. A templom mellett induljunk el kilátást vadászni.
4. nap
Assisi
Assisi történelmi városa hatalmas óvárossal büszkélkedhet és gyönyörű. Az 1. számú látnivaló természetesen a Basilica di San Francesco (Szent Ferenc) templom, ahol belépőjegy nélkül járhatjuk végig az alsó (itt található a híres szent sírja is) és felsótemplomot, valamint a kincstárat. Nem kevés ideig tart amíg mindent végigjárunk, és már csak ezért a csodáért is érdemes Assisibe látogatni. Fotót még a hegy lábától javasolt készíteni, mert fent nincs az a látószög, ami be tudja venni. Jó pár templom található még a városban, ahova érdemes betérni. A Santa Chiara templomot (Szent Klára) semmiképpen sem hagyhatjuk ki, itt van az a kereszt is, amely a legenda szerint beszélt Szent Ferenchez.
Perugia
Perugia az egyetlen olasz város eddig, ahova nem mennék vissza. Lehet, hogy csak szerencsétlen napot fogtunk ki, de leszámítva a híres egyetemét, ami mellett parkoltunk és egy helyi hölgy sugallatára megnéztük a szépséges templomát és botanikus kertjét, valamint a főtér impozáns szőkőkútját (Fontana Maggiore) nem sok emlékezetes dolgot láthattunk.
5. nap
Bagno Vignoni
Ezt a napot "pihenőnapnak" szántuk így csak nagyon közel lévő apró helyeket választottunk a napsütötte délutánunkra, a délelőttöt pedig egy helyi termálfürdőben töltöttük. Bagno Vignoni egy pöttömke kis település szintén eredeti állapotában tárul elénk. Az a különlegessége, hogy a falu főterén tör fel egy termálforrás, így a "főtér" valójában egy kis tavacska. Ide járt a reumával küzdő Lorenzo Medici is mártózni, de sajnos ma már nem fürödhető. Egyébként az egyszem ajándékbolt ára csillagászati, viszont az éttermecskék bizalomgerjesztőek voltak.
Rocca d'Orcia
A szomszéd hegytetőn található kis várrom, volt a következő megálló. A fiúk felcaptattak a hegy- és toronytetőre, én csak a kilátóig jutottam, valamint egy helyiek által látogatott kávézóba ültem le egy kis jeges kávékrémre. Ez utóbbit mindenkinek ajánlom, mert amellett hogy kellemesen hűsít és a desszert iránti vágyat is elűzi, ellát a délutáni koffein adaggal is.
6. nap
Siena
Búcsúzóul még rászántunk egy napot erre a csodás téglaháztengerre, ami ugyanígy festett már a 14. században. A legutóbbi toszkán utunkon nem jutottunk be a dómba így most egyértelmű volt, hogy Sienába vissza kell jönnünk. Megérte a második látogatást is a dóm, hiszen lenyűgöző volt kívül-belül egyaránt. Ne sajnáljuk rá a belépőjegy árát.
A dómon kívül a Piazza del Campo, ez a híres kagyló alakú tér az, ami mindenkinek eszébe jut Siena hallatán. A harangtoronyba csak edzettek kaptassanak fel, méghozzá olyanok, akik nem küzdenek klausztrofóbiával, mert a lépcsők szűkek. A kilátás viszont bámulatos.
Lehet látni az egész várost. A sok kis középkori téglaház és az egyforma tetőcserepek alapozzák meg az utánozhatatlan látványt. Egyenes vonalú utca nincs, minden kanyarog és sok a meredek utcácska is. Mint ahogy a fenti látnivalók közül is a legtöbb, Siena egész történelmi belvárosa is a világörökség része.
Az alábbi képen pedig a Piazza del Campo látható felülnézetből. Itt zajlik a Palio, a Sienai városnegyedek híres versenye is.
Végül egy kis gasztro összefoglalót osztok meg veletek.
Mit igyunk Toszkánában?
Bort. Méghozzá ebben a régióban leginkább vöröset. Ha boltba megyünk keressük a DOCG jelzésű fajtákat, ez mind élvezhető. Személyes kedvencem a Chianti, de aki a testesebb borokat kedveli ruházzon be egy üveg Brunello-ra. Ha étteremben szeretnénk bort fogyasztani és nem szeretnénk ott hagyni az utosló centünket is, a Vino della casa, azaz a Ház bora a mi választásunk. Általában könnyű, környékbeli borok.
Mit együnk Toszkánában? (Mindent... hála a rengeteg dombon felfele sétálásnak úgysem hízunk meg.)
Először is Pici-t, kézzel gyúrt, szabálytalan hengeres tésztát, bármely elkészítési formában amit kínálnak.
Húskedvedvelőknek ajánlom a vaddisznót, ami körül Toszkánában úgy tűnik szinte kultusz alakult ki. Olaszul Cinghiale a neve, így ezt keressük az étlapon. Montepulciano-ban én pappardellével (házi szélesmetélttel) és paradicsomszósszal ettem. Nem vagyok nagy húsrajongó, de szerintem életemben ennyire finom ételt még nem ettem. Ez volt a búcsúvacsorám. Egy pohár Chianti-val páratlan ízélményt nyújtott.
Válogatósaknak biztos pont a kemencében sült pizza. Nehéz vele mellé fogni.
Ha pedig vacsoraidőben úgy érezzük egy falat sem menne le a torkunkon annyit ettünk a héten, egy kis bruschetta akkor is könnyen lecsúszik. Borharapónak sem utolsó.
Búcsúzóul még annyit, hogyha valaki Toszkánába készül, hangulatébresztő gyanánt feltétlenül olvassa el Máté Ferenc Toszkána hegyei, valamint Bor, Mámor, Toszkána című könyvét. Remekül "felkészítenek" a toszkán életérzésre.
