Gesztenyés Vaníliatorta sütés nélkül

Már régóta szemeztem mindenféle sütés nélküli süteménnyel és mivel a nagypapám szereti az ilyesmit és meleg is volt, a születésnapjára ezt a csodafinom, könnyű és egyszerűen elkészíthető tortát készítettem. A torta eredetijét Hahopihe blogján találtam. Az alapreceptet kicsit átvariáltam a saját ízlésem és az itthon lévő hozzávalók mennyisége szerint és egyöntetűen állította a család, hogy csodálatos lett. Nem mellesleg szerintem is.

Hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához: (Én tortakeretet használtam és így rögtön a tortatálon tudtam összeállítani a süteményt)

250 g gesztenyemassza
120 g darált keksz
50 g vaj
2 evőkanál tej (vagy rum, ha gyerek nem eszik belőle)

1,5 csomag (60 g) vaníliás pudingpor
6 dl tej
90 g (nyírfa)cukor
10 g vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
100 g vaj

3 dl habtejszín
egy evőkanál (nyírfa)cukor
1 csomag habfixáló
reszelt fekete csokoládé

A vajat kivesszük a szobahőmérsékletre.

Először a vaníliás krémet célszerű elkészíteni, mert ki kell hűlnie ahhoz, hogy folytassuk a munkát.  5 dl tejet elkezdünk forralni. A maradék 1 dl tejjel a pudingport és a cukrokat csomómentesre keverjük. A pudingporos masszát a forró tejbe csurgatjuk és folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a citromhéjat és kihűtjük. (Néha azért keverjük meg, hogy hűlés közve ne csomósodjon be.) 

Ezután nekiállunk a "torta tésztájának". Ehhez a gesztenyét villával széttörjük, az 50 g vajat habosra keverjük, elkeverjük a gesztenyébel, beleszórjuk a daráltkekszet (én turmixxal törtem össze a háztartási kekszet hozzá) és összegyúrjuk. Kevés tejjel, vagy rummal lazítjhatuk a tésztát. Ha kész, egy sütőpapírral bélel tortaformába nyomkodjuk a tésztát. Vagy, ha van tortagyűrűnk, aminek nincs alja, akkor szerintem ennél is jobb megoldás, ha rögtön a kínálótálon állítjuk össze, erre helyezzük a tortakarikát és ebbe nyomkodjuk alulra a tésztát. 

Ha kihűlt a puding, habosra keverjük a 100 g vajjal. A tésztára öntjük. A tetejére a habot a cukorral és egy habfixálóval nagyon keményre verjük, és a kívánt formátumban habzsákból a krém tetejére nyomjuk, vagy csak simán rákanalazzuk.  Étcsokoládé reszelékkel díszítjük, majd legalább 3 órára, vagy egy egész éjszakára hűtőszekrénybe tesszük.

Így lehet még a nyári forróságban is kevés hozzávalóval és még kevesebb munkával remek tortát alkotni. Már beígértem az ismétlést :)

Tejfölös krumpligombócleves

A leves egyszerre készült az előző bejegyzésben írt krumplilepénykékkel, a krumpli főzővizében főtt és szintén a Bors Gasztro Magazinból származik. Kicsit alakítottuk csak át és nagyon ízlett mindenkinek. Javaslom mindenkinek, hogy a krumplilaskával egyszerre készítse el ezt a levest is, mert a levesbetétet jelentő finom, lágyan krumplis tésztával az igazi.

Hozzávalók:
2 szál zeller
3 sárgarépa
1 nagy fej hagyma
1 nagyobb paradicsom
petrezselyemzöld
babérlevél
1 doboz (20 %-os) tejföl
só, bors, köménymag
pirospaprika
kevés liszt
(ha nem vegetáriánusoknak készül egy tízcentis darab házi füstöltkolbász, meg esetleg egy kis füstölt sonka)

A zöldségeket mossuk és pucoljuk meg. Ha épp krumplit főztünk, akkor ne öntsük le a krumpli főzővizét, hanem abba tegyük a zöldségeket és úgy készítsük a levest. Ha ez a lehetőség nem áll fenn, akkor tegyünk fel egy fazék vizet. Tegyük bele a zellert, a felkarikázott répát. (Ha nem krumpli főzővizet használunk akkor két krumplit is kockázzunk fel és azt is adjuk hozzá.) Tegyük a leveshez a paradicsomot és a paprikát is. (Esetleg egy darab házi füstöltkolbászt, vagy sonkát.) Egy másik lábasban kevés olajon egy fej apróra vágott hagymát megdínsztelünk, elkeverjük egy kanál pirospaprikával és egy kanál liszttel, majd a leveshez adjuk. Fűszerezzük ízlés szerint. 

Levesbetétnek elkészíthetjük a krumplilaska tésztáját akár kis mennyiségben is. Kis gombóckákat (olyan málnaszem nagyságúakat) formáljunk belőle és tegyük őket a forrásban lévő levesbe. Amikor átfőnek a gombócaink feljönnek a leves tetejére. Ekkor a tejfölt pár kanál forró levessel és egy csöpp liszttel elkeverjük és besűrítjük a levesünket. Friss petrezselyemzölddel megszórjuk és tálaljuk.

Krumplilángos, krumplilaska vagy krumplilepénykék

Ez a tészta roppant sokoldalú. készült belőle krumplilángos (legalábbis Ózd környékén így hívták ezt a tortilla-féle külsővel rendelkező krumplis finomságot), tenyérnyi tócsni féle kis lepénykék amik ehetők édesen és sósan is, valamint levesbetét is. Kifőzve pedig gyakorlatilag házi gnocchit kapunk belőle.

Hozzávalók egy jóétvágyű négy fős családnak:

1 kg burgonya
kb. 250-300 g liszt
egy evőkanál zsír
só
2 tojás

A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk és egy lábasban sós vízben puhára főzzük. Összetörjük, majd félretesszük, amíg kihűl. (Fontos, mert melegen túl sok lisztet venne fel.) Ha kihűlt, a zsírral, a sóval és annyi lisszttel, amennyit felvesz a tészta összegyúrjuk. Lisztezett felületen ökölnyi vastag kígyót sodrunk belőle. a kígyóból kétcentis, vagy centis darabokat vágunk attól függően, hogy mekkora lepénykéket akarunk, és vagy tenyérrel kicsit kilapítgatjuk, vagy kb 3 mm vékonyra nyújtjuk attól függően, hogy klasszikus vékony krumplilángost szeretnénk, vagy tócsnyiféle mártogatós, vagy leves mellé való lepénykéket. Nálunk mindkettő készült és mindkettőnek nagy sikere volt.

A vékonyra nyújtott laskát egy épphogy csak kizsírozott palacsintasütőben süssük világosra mindkét oldalát. Gyorsan megsül. A kisebb lepénykéket én pár kanál olajon sütöttem ropogósra. A tészta egy kisebbik részéből levesbetét készült a krumpli főzőlevéből gyártott leves mellé. 

Zöldfűszeres-joghurtos és hagymás tejfölös mártogatós készült a gyerektenyérnyi lepénykék mellé. A krumplilángos egy részét pedig baracklekvárral ettük, feltekerve mint a palacsintát. Nagyon finom. A receptet a Bors Gasztro Magazin május 20-i számában találtam.