Cukkinis Quiche, vagy cukkinis pite, kinek hogy tetszik

Ismét pite készült a kis konyhámban és ezúttal is sikert aratott. Húsevő testvérkém éhesen szimatolt a levegőbe mikor hazaért, ám a cukkini szó hallatán alábbhagyott a lelkesedése. Persze ennek ellenére eltüntette a fenti emberes adag több mint negyedét és megjegyezte, hogy azért finom volt. Végülis a gombát már megszerettettem vele, úgy tűnik a cukkini sincs olyan messze a kedvelt ételek listájától.

Hozzávalók:

Pitetészta egy 28 cm-es piteformához:

300 g liszt - ebből 100 g teljes kiőrlésű
1 kávéskanál só
1 tojás sárgája
100 g hideg vaj, kis kockákra vágva
két evőkanál (kacsa)zsír
1 teáskanál tejföl (ha nem áll össze lehet több is)
3-4 evőkanál hideg víz

A töltelékhez:

1 egész tojás és egy tojásfehérje
2 dl tejszín
3 kis cukkini
1 nagy fej lilahagyma
két nagy gerezd fokhagyma
ha nem vegetáriánusoknak kézsül, akkor kb 100 g apróra vágott bacon
ízlés szerint só, bors
kevés francia, vagy olasz fűszerkeverék sem ront rajta

Mozarella vagy bármilyen reszelt sajt jól illik a tetejére.

Elkészítés:

Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a tészta hozzávalóit, majd hűtőbe tesszük egy jó fél órára. Többet állhat nyugodtan, kevesebbet nem ajánlott. 

A töltelékhez megpucoljuk, majd tökgyalun (nagylukú reszelőn) lereszeljük a cukkiniket. Megsózzuk és hagyjuk hogy levet eresszen. 

Eközben megpucoljuk a hagymát és a fokhagymát és mindkettőt apróra vágjuk. Egy serpenyőben kevés olajat hevítünk és enyhén megfonnyasztjuk őket. Az íz kedvéért némi szalonnát is kockázhatunk és piríthatunk rajta egy kicsit.

Egy kis tálban enyhén felverjük a tojást és a tojásfehérjét, hozzákeverjük a tejszínt, a borsot és az egyéb fűszereket.

Ha ezzel megvagyunk lecsöpögtetjük a cukkinit és a serpenyőben időközben kellemesen megpirult ízesítőkhöz adjuk. Lekapcsoljuk a tűzhelyet. 

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A piteformát kivajazzuk, majd belelapogatjuk a hideg tésztát. Kb. 15 percig elősütjük. 

A kihűlt töltelékben elkeverjük a tejszínes tojásos keveréket, majd egyenletesen eloszlatjuk a tésztán. Sajtot teszünk a pite tetejére, majd visszatoljuk a sütőbe és kb. 30 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha már megpirult a tészta széle és a sajt a tetején.

Egy nekem való méretű szelet... persze aztán kettő lett belőle. Langyosan ellenállhatatlan...

Krumplis-túrós canelloni

Nagyon szeretem a Canelloni tésztát, mert sokféleképpen tölthető és könnyű vele látványos fogást produkálni. Vendégeink voltak a hétvégén, most nekik készült ez az étel egy nagy adag káposztás csülkös bablevest követően és bizony sikert aratott, így megosztom veletek is. A képek most sajnos nem lettek túl jók, de ha legközelebb ilyet ebédelünk lecserélem őket szebbre.

Hozzávalók:

1 doboz canelloni tészta (pl. barilla)
4 nagy főtt krumpli
1 doboz túró
1 doboz tejföl
ízlés szerint só
besamell (fél liter tej, 50 g vaj, 3-4 evőkanál liszt, kevés só, fehérbors, szerecsendió)
variálható: friss zöldfűszerekkel, apróra vágott spenóttal, fokhagymával, reszelt sajttal

Először megfőzzük a krumplit, majd krumplinyomón áttörjük. Elkeverjük benne a túrót a tejfölt és a sót. Kivajazunk egy hőálló tálat, vagy mélyebb tepsit. A canellonikat betöltjük a krumplis töltelékkel, legegyszerűbb ha egy nagylyukú habzsákot, vagy kivágott zacsit használunk a művelethez, de két kávéskanál segítségével is megoldható a töltés, csak macerásabb.  

A tepsibe sorakoztatjuk a canellonikat, majd elkészítjük a besamellt. Kis lábasban felolvasztjuk a vajat, majd belekeverjük a lisztet és a fűszereket. Ha elkezd rotyogni, apránként adagoljuk hozzá a tejet, folyamatosan kevergetve, hogy csomómentes legyen. Felforraljuk és besűrítjük. Ha kész a besamell állandó kevergetés mellett kihűtjük. Azért kell kevergetni, hogy ne csomósodjon vissza. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A langyos besamellel meglocsoljuk a tésztát, majd szórhatunk rá egy kis reszelt sajtot és szép pirosra sütjük. Tejföllel tálaljuk.

Karamelltorta

Ezt a csodát sütötte nekem a párom születésnapomra. Odavagyok a karamellért ugyanis és mindig is szerettem volna egy karamelltortát, de eddig még nem kaptam. Nem volt otthon bevált karamelltorta recept így nagyjából találomra született ez a szépség, ennek ellenére, vagy éppen ezért igazán jól sikerült. Nemcsak mutatós, de nagyon finom is lett. Persze aki nem szereti az édes dolgokat, annak nem ajánlom, de apukám aki elvileg kifejezetten nem kedveli a túl édes süteményeket három (!) szeletet tüntetett el belőle tegnap este. Ez azért valami, azt hiszem...

Hozzávalók:

A piskótához:
8 tojás
8 evőkanál liszt
8 evőkanál cukor
egy csipet só

A krémhez:
250 g cukor
0,5 dl víz
80 g liszt
20 g keményítő
180 g vaj
5 dl tej
néhány evőkanál felvert tejszín

Díszítéshez:
2,5 dl habtejszín
2 csomag vaníliás cukor
1 csomag habfixáló
két marék szeletelt mandula, vagy darált dió

 Elkészítés:

Először a piskótát készítjük el. Szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjéket kemény habbá verjük, majd kanalanként elkverjük benne a cukrot. Óvatosan egyesével beleforgatjuk a tojássárgákat és több részletben vigyázva elkeverjük benne a lisztet. Egyesével sütjük ki a piskóta lapokat. A nyolc tojásból 4 lap lesz. 180 fokra előmelegített sütőben darabonként kb. 15 percet sütjük (tűpróba!). Az első kettő után, ha gondoljuk elkeverhetünk benne egy evőkanál sötét kakaóport.

Amíg sülnek a piskóták, már nekiállhatunk a krémnek. Először a cukorból karamellt készítünk, azaz addig pirítjuk közepes lángon, néha rázogatva a lábast, amíg fel nem ovad és szép barna színű lesz. Vigyázzunk hogy meg ne égjen. Ha felolvadt a cukor a fél deci vizet elkeverjük két deci tejben és ezt óvatosan a cukorhoz öntjük. Ettől a karamell meg fog dermedni egy kicsit, addig kevergetjük, amíg vissza nem olvad. Ekkor a maradék tejben elkeverjük csomómentesre a lisztet és a kemyényítőt és ezt beleöntjük a karamellás tejbe. Jó sűrű pudingszerű krémet főzünk.
Ezután kevergetve kihűtjük, majd elkeverjük benne a vajat. A tejszínt felverjük a vaníliás cukorral és habfixálóval. Ebből néhány kanállal lazíthatjuk a krémet, a többit félretesszük a díszétéshez.

Összeállítás:
Betöltjük a tortát a krémmel, majd kívülről is bevonjuk vele. Ha kevésnek érezzük a krémet az oldalát csak tejszínnel burkoljuk be, majd a maradék tejszínt habzsákba töltjük és keskeny csíkokkal szépen berácsozzuk a tetejét. az oldalára egy nagyobb lyukú fejjel nyomhatunk egy szélesebb csíkot is hogy mutatósabb legyen. az oldalát szeletelt mandulával vagy darált dióval díszítjük.

Házi pizzás csiga

Ígértem annak idején, hogy megmutatom mire lehet még használni a szép levegős pogácsatésztámat. Például sós csigákat lehet belőle készíteni. Akár fokhagymás tejföllel és sajttal, akár, mint a képen, házi pizzaszósszal töltve nagyon finom. Ha akarjuk dúsíthatjuk a töltetléket sonkával, vagy szalonnával, de szerintem felesleges.

Hozzávalók:

1,5 dl tejben felfuttatott fél kocka élesztő
1 dl olaj
kb. 200 g maradék krumplipüré

100 gramm cottage cheese (helyette mehet túró, vagy még több krumplipüré, ez utóbbi esetén egy kicsit kevesebb olajat tegyünk a tésztába, hiszen a krumplipürében is van zsiradék)
450 g liszt- szabadon ebből 100 g teljes kiőrlésű tönköly, 150 g rétesliszt, a többi sima fehérliszt (BL55)
2 kávéskanál só
fél kávéskanál cukor
kevés olvasztott szobahőmérsékletű zsír a kenéshez

Töltéshez házi pizzaszósz (receptje a fenti linken)
Tojás és reszelt sajt a tetejére 

A tésztát az itt leírtak szerint elkészítjük, majd kinyújtjuk kb fél centisre, megkenjük pizzaszósszal, feltekerjük mint a bejglit és kb másfél centis szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a csigákat, lekenjük őket tojással, megszórjuk reszelt sajttal és betoljuk őket a hideg sütőbe. 200 fokra tekerjük a sütőt és kb 25 percig sütjük. Ha nagyon pirulna a vége felé lejjebb vehetjük a hőfokot.

Kirándulás - Salzburg, Salzkammergut, Neuschwanstein

A Május elsejei hosszúhétvégét a címben látható vidékeken töltöttük, így gondoltam némi késéssel közzéteszek egy kis élménybeszámolót, néhány fotóval. Hogy a gasztro vonal se szenvedjen csorbát, kis étterem-ajánlót is megejtek.

Eredetileg a terv az volt hogy a Salzkammerguti tavak valamelyikénél szállunk meg egy kis fogadóban, de számítva arra, hogy ilyenkor kiszámíthatatlan az időjárás, azt javasoltam, keressünk inkább hotelt Salzburgban, hiszen ott könnyebb "rosszidős" programot találni és ugyanúgy bejárhatjuk onnan az egész régiót. A másik nagy álmunk a párommal az volt, hogy eljutunk Neuschwansteinbe, II. Lajos tündérkastélyába és mivel ennél közelebb földrajzilag még nem nagyon voltunk hozzá, azt is "belepréseltük" a három napos programba.

1. nap Utazásunk kiindulópontja - Salzburg

Salzburg a világ egyik legszebb fekvésű városa - így tanulták a nagyszüleim idejében az iskolában s valóban. Hófödte hegyek ölelik körül a Salzburg - medencét, az Inn egyik szép tiszta mellékfolyója szeli át, a város központjában dombocska emelkedik. A belvárosban is sok a zöld és meseszépek az épen maradt régi házacskák, de persze a leglátványosabb Hohensalzburg vára, ami a képen is látható. Azért a Mirabell-kastély parkját se hagyja ki senki, aki erre jár, nekem az volt a kedvencem a városban.

Aki nem félti a pénztárcáját annak ajánlom a város legrégebbi éttermét a Hofbrau-t. Érdemes asztalt foglalni, mert annak ellenére, hogy hatalmas kert és számtalan belső helyiség tartozik hozzá mindig tele van. Okkal természetesen.

Én csak ezt az előételt (lazacos spenótos házi ravioli) rendeltem, ami az alábbi tányéron látható, de csak azért, mert a szüleim állítólag kétszemélyes tálat kértek. Három és felen voltunk rá, de így is majdnem kifogott rajtunk. A legjobb rajta a Knödel volt az Eierschwammerl szósszal. Ez utóbbi egy nagyon finom gombafajta, érdemes kipróbálni.

2. nap Bajorország

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem ha Bajorország, akkor KASTÉLYOK. Azon belül is elsősorban Neuschwanstein, ami Walt Disney-t is megihlette. Persze sok más meseszép látnivaló van arrafelé, de az embernek egy néhány napos kirándulásnál sajnos prioritásokat kell felállítani. Az elsőszámú célpont nekünk feltétlen ez a csodapalota volt, amit az alábbi képeken láttok.

Kívül-belül gyönyörű. Aki teheti, mindenképpen menjen el megnézni. Csak arra kell ügyelni, hogyha nem csoporttal megyünk, akkor foglaljunk előre jegyet az interneten különben megnézhetjük magunkat. Akinek nem volt foglalása, az nagy eséllyel négy-öt órával későbbre kapott csak időpontot több órás sorban állás után. Aki délután ért oda, az már többnyire nem is jutott be.

Mi egy órára kértük a jegyünket, amit csak aznap lehet a helyszínen átvenni, méghozzá egy órával előbb. Célszerű még legalább egy félórát rászámolni, mert az "elővétel" ellenére sorban állás következik, és aki nem ér fel időben a kastélyba az bizony lemarad a vezetésről. Pedig lehet kérni magyar audio-guide-ot is, így mindenki érti és kár lenne kihagyni, ha már ott vagyunk. II. Lajos, bár állítólag szellemileg nem állt a helyzet magaslatán de remek ízléssel rendelkezett és minden kényelmet megteremtett magának odafent.

Késő délután úton vissza Ausztria felé egy meseszép kisvárosban álltunk meg, amit Bad Tölznek hívnak. Két autóval mentünk, de egymástől függetlenül mindkét csapat már az odaúton kinézte magának ezt a megállóhelyet. Olyan mint egy ékszerdoboz. kristálytiszta folyó, gyönyörű régi házak. Sétáltunk egy jót, majd visszaültünk az autókba és folytattuk az utunkat a szállásunk felé.

Eddigre persze már jócskán megéheztünk, mert a kastély körüli időzavarban csak egy-egy szendvicsféle jutott, így ennél a hangulatos étteremnél álltunk meg az országút mellett. Ha jól emlékszem Ayinger-nek hívták. Szerencsénk volt, mert egy nagy asztal még szabad volt, így elköltöttük a meglehetősen bőkezűen mért bajor vacsoránkat. Íme két férfitányér:

Plussz egy hasznos információ, ha valaki osztrák németen szocializálódott mint én, és fröccsöt szeretne inni, az errefelé nem Spritzer, hanem Scholle - hiába, másik nyelvjárás...

3. nap Salzkammergut gyöngyszemei, többek közt: Hallstatt és Bad Ischl

Itt gyakorlatilag minden tó szép, így nehéz választani, mit is nézzünk meg egy nap alatt. Mi a hosszabb megállót Hallstattra szántuk, s nagyon jól tettük. Nem véletlen, hogy az egész város a világörökség részét képezi. Olyan mintha megállt volna az idő. Aki erre jár, mindenképpen másszon fel a felső templomhoz és a rendhagyó temetőjükhöz. Lenyűgöző onnan a kilátás.

Sok helyen érdemes a tavak körül megállni fotózni, mert mindegyik nagyon szép, de a következő hosszabb pihenő az Ischler hazája, Bad Ischl volt. Itt az én kívánságomra beültünk a világhírű Zauner cukrászdába, és többek között ezeket a finomságokat fogyasztottuk. Az ischler mellett arról híres a település, hogy itt épített Ferenc József egy csinos kis kastélyt a szeretőjének.

4. nap - Hazaút és a bónusz: Graz

Mivel nem szeretem a csak utazásos napokat ezért mondtam, hogy álljunk meg Grazban, az autópálya úgyis pont átvitt volna minket rajta. Itt végigsétáltunk a gyönyörű főutcán és felmentünk lifttel a Schlossbergre, a város jelképéhez, az óratoronyhoz. Innen nosztalgiával tekintettem le a városra, ugyanis itt töltöttem életem egyik legszebb és legérdekesebb félévét, Ausztria zöld szívében. (Mellesleg felhívom rá mindenkinek a figyelmét, hogy Grazot mondják Ausztria kulináris fővárosának.)

Gesztenyetorta egészségesen és zsúrtorta méretben, valamint egy díj

Sem a fotók sem a torta díszítése nem nevezhetők éppen díjnyertes alkotásoknak, nagy-nagy vizsgaanyag fejbeverése közepette készült ugyanis, az íze viszont... zseniális. Nagyon gesztenyés, nem túl édes, finom krémes sütemény.

Kevés emberre és (mint fő szempont) rövid idő alatt készült, azért is lett ilyen picike. Mindenkinek ajánlom egyébként a mini tortaformát, aki gyakran süt, mert jól lehet kísérletezni benne és bizony néha előfordul, hogy nem tud összeülni egy nagy család.

Van már egy gesztenyetorta recept a blogon, egy régebbi jól bevált, sokszor sütött recept. Az is nagyon finom, ez azonban gyorsabban elkészül, ráadásul egészségesebb, hiszen sem pudingpor sem margarin nincsen benne.

Hozzávalók:

A kakaós piskótához - 16 cm-es tortaformához (8 szelet)

3 tojás szétválasztva
2 evőkanál liszt
1 evőkanál keserű kakaópor
3 evőkanál nyírfacukor
1 csipet só

A gesztenyekrémhez

1 db fagyasztott natúr gesztenyemassza (felengedve)
kis doboz mascarpone (250 g)
1 evőkanál rum
2 bourbon vaníliás cukor
2 evőkanál nyírfacukor

Csokimáz a díszítéshez

fél tábla fekete csokoládé (nálam boci) és egy teáskanál vaj

Először a piskótát készítsük el. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Szétválasztjuk a tojásokat. A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük,majd hozzáadjuk kanalanként a cukrot. A tojássárgákat egyesével óvatosan egy fakanál segítségével adjuk a masszához, majd a lisztet és a kakaóport több részletben beleszitáljuk.

A tortaformát kivajazzuk, beleöntjük a tésztát és betoljuk a sütőbe, tűpróbáig sütjük. Amig hűl, a krém hozzávalóit egyszerűen összekeverjük.

Kettévágjuk a piskótát és betöltjük, majd kívül is bevonjuk a krémmel. A tetejét olvasztott csokival vonjuk be, ha ráérünk, felvert habtejszínnel díszíthetjük.

És akkor a díjam:

Éva, a Takarékos konyha blog írója ajándékozott meg vele, köszönöm szépen! Továbbadnám:  Eminek

Hmm... Tell me about yourself award szabályai szerint jó pár (szám szerint 7) dolgot el kéne árulnom magamról. Nézzük:

Imádok utazni, kedvenc célpontom Olaszország, de legutóbb Ausztriában és Németországban voltam. Végre lesz időm írni egy kis útibeszámolót is a blogra (ha nem untatlak vele titeket, rendszeresen írnék valami szösszenetet az utazásaimról is, persze gasztronómiával egybekötve), ugyanis ma sikeresen levizsgáztam és magam mögött tudhatom végre a tanulmányaimat. A sütögetés és utazás mellett nagyon szeretek fotózné, sétálni és olvasni. Persze nem tananyagot, abból egy jó időre elegem van. Ez még lehet nincs hét dolog, de szerintem ennyi elég lesz belőlem.

Spenótos - túrós palacsinta

Ez egy remek példa a sós palacsintára. Kiváló magában, vagy akár tartalmas köretként is roston sült hal vagy husi mellé is el tudom képzelni.
Párommal süttettem palacsintát ebédre, de míg ő a kakaós és üres tésztákat tolta magába felváltva, addig én elkészítettem a sós tölteléket.

Hozzávalók a spenótos-túrós palacsintához:

palacsintatészta
kb 200 g (nálam fagyasztott) spenót
2 nagy gerezd fokhagyma
só, bors
negyed kiló túró (vagy ricotta)
1 dl tejszín (ez azért kell, hogy ne legyen száraz, ha nincs tejföl is jó, csak én nem vagyok oda a sült tejfölért)

Ebből a mennyiségből kb öt palacsintabatyu lesz. Köret céljából elég is egy darab egy főre, egyébként inkább kettővel számoljunk. Meglepően laktató.

Fogunk egy világosra sütött palacsintát, egy merőkanálnyi tölteléket hamozunk a közepére, majd összehajtogatjuk. A hajtott felével lefelé kivajazott hőálló tálba fektetjük. Forró sütőbe toljuk és rápirítjuk a sajtot. Igazából én olyan éhes voltam hogy nem bírtam kivárni amíg megpirul a sajt, így csak ráolvasztottam, de így is kiváló volt.

PS. Jövő hétfőig biztosan nem jelentkezem, akkor lesz a (remélhetőleg) utolsó államvizsgám, azután viszont annál lelkesebben posztolgatok majd ígérem

Újabb tökéletes pogácsa - ezúttal maradék krumplipürével és túrófélével

Tekintettel a múltkori leveles krumplis pogácsám hatalmas sikerére és a maradék krumplipürére, úgy döntöttem, ismét sütök. (Na jó, folyamatosan kaptam a kérdést, hogy mikor lesz krumplis pogi, úgyhogy lehet inkább ez volt a motiváció.) Mivel mostanában rengeteg pogit sütöttem és mind jól sikerült nagy bátran úgy gondoltam, hogy a múltkor közzétett receptet alapul vége, de aránylag szabadon variálva fogok pogácsát sütni. Jól tettem. Fantasztikusan puha, foszlós tésztájú, szépen levelesedő pogikat kaptam. Még egy előnye, hogy formázva fagyasztható, tehát ha van hely a mélyhűtőben készíthetünk dupla adagot (persze anélkül is, tekintve, hogy gyorsan fogy).
Íme a recept és a fotók.

A kedvenc képem. Ezen látszik igazán, milyen könnyű, laza szerkezetű a tészta

1,5 dl tejben felfuttatott fél kocka élesztő
1 dl olaj (nálam mogyoróolaj)
100 gramm cottage cheese (helyette mehet túró, vagy még több krumplipüré, ez utóbbi esetén egy kicsit kevesebb olajat tegyünk a tésztába, hiszen a krumplipürében is van zsiradék)
kb. 200 g maradék krumplipüré
450 g liszt- ebből 100 g teljes kiőrlésű tönköly, 150 g rétesliszt, a többi sima fehérliszt (BL55)
2 kávéskanál só
fél kávéskanál cukor
kevés olvasztott szobahőmérsékletű zsír a kenéshez
Tojás a tetejére

A hozzávalókat a fenti sorrendben a zsír és a tojás kivételével ezúttal is a kenyérsütőgépbe pakoltam dagasztóprogramra. Miután szépen megdagasztotta és duplájára kelt kivettem és enyhén lisztezett felületen egy centi vastag téglalappá nyújtottam. Vékonyan megkentem olvasztott kacsazsírral.

A tésztát a kétharmadáig ráhajtottam a hosszabbik felére, majd a maradék egy harmadot visszahajtottam. Ezt a részt is megkentem vékonyan zsírral, majd

félbehajtottam. A kis csomagot tiszta konyharuhával letakartam és békén hagytam negyed órát, addig rendet tettem a konyha többi részében.

Ezt a folyamatot kétszer megismételtem, majd kb. másfél centisre nyújtottam a pogácsatésztát és mivel nem volt időm szaggatni pizzavágóval gyorsan berácsoztam, majd négyszetekre vágtam a tésztát. A tetejét megkentem tojással, majd hideg sütőbe tettem. 

Kétszáz fokra állítva 25 perc alatt készült el. Az utolsó 5 percben lejjebb vettem 180 fokra, hogy ne égjen meg a teteje.

Legközelebb megmutatom, milyen finomság készíthető még ebből a tésztából.

Cukkini - tócsni és kísérői

A fotó előterében az én vacsim látható valamelyik estéről. 3 nagyobb cukkini-tócsni kis friss retekkel és paradicsommal. Mivel férfi is evett velem, úgy vélte ez önmagában kevés és készített mellé egy kis sütőben sült krumplit tejföllel, kakukkfűvel és reszelt sajttal. Nekem az már csak fölösleges kalória lett volna, de másnap megreggeliztem a maradékot.

Az ételhez az alapötletet itt találtam, aztán jó szokás szerint alaposan átdolgoztam, már nem is hasonlít az eredetire. Érdemes benézni az oldalra, mert "Mamihami" nagyon sok finomságot készít.

Így készült:

Hozzávalók: 

2 kis cukkini (kb 500 g),

3 kisebb tojás, (ha nagy akkor elég inkább kettő)

kb 10 evőkanál liszt, (nálam teljes kiőrlésű tönköly)

1 teáskanál só, 

frissen őrölt bors, 

apróra vágott metélőhagyma

2 nagy gerezd fokhagyma

kb 100 g reszelt sajt, 

olaj a sütéshez

Elkészítés: 

A cukkinit megmossuk, meghámozzuk, nagylukú reszelőn lereszeljük. Megsózzuk és állni hagyjuk egy kicsit. Jól kinyomkodjuk a levét. 

A tojásokat kikeverjük a borssal, metélőhagymával. Hozzákeverjük a cukkinit, az apróra vágott fokhagymát és a reszelt sajtot. Ezután kanalanként annyi lisztet dolgozunk hozzá, hogy tócsniszerű tésztát kapjunk.

Egy nagy serpenyőben kevés olajat forrósítunk, jó nagy evőkanálnyi adagokat teszünk bele a masszából és közepes lángon mindkét oldalukon aranybarnára sütjük a tócsnikat. Papírtörlőre szedjük őket, a felesleges olajat leitatjuk.

Férfi tányér - cukkini tócsni, tejfölös sült krumpli és friss zöldek.

Itt pedig egy közelkép a "köretről"

Anyák napja

Szeretettel köszöntök minden anyukát és nagymamát ezen a szép májusi napon! Anya, Mama ezúton is boldog anyák napját kívánok!

Ezt a kávét vittem ágyba reggel anyának. Tetszett neki :) Bár elsőre nem lett tökéletes a felirat, de azért olvasható. Ha bárki valamikor hasonlót szeretne készíteni, egyszerűen rajzolja fel a kívánt feliratot egy papírra, vágja ki a betűket és a szivecskét, majd miután elkészítette a latte macchiato-t, tegye a pohárra a papírt, fahéjjal vagy kakaóporral szitán keresztül, vagy az ujjbegyei közt óvatosan morzsolgatva hintse meg a kivágott helyeket és hasonló lesz a végeredmény.

Délután még fahéjas-mézes kekszet fogok készíteni. Azt "rendelt" anyukám.

Tejkaramellás banánfagylalt villámgyorsan

Hiába, nem tudok ellenállni a kísértésnek. Ebben a mennyei karamella dömpingben, ami Tücsökbogárnak köszönhetően a Süss Alkoss Díszíts aktuális fordulója okán dúl a blogokon muszáj volt egy kis karamellát juttatni a szervezetembe. A világ legegyszerűbb banánfagyija már több helyen is kering az interneten, én először Beastinél láttam. Ezt turbóztam fel egy picikét.

Nem is tudtam hogy a banán és a karamella együtt ilyen finom párost alkotnak. Gyakran fog készülni. Különösen, hogy kicsit száraz lett már a tejkaramellám, a fagyitól viszont pont megfelelő nedvességet vesz fel, így tökéletes. :)

Hozzávalók (személyenként):

egy banán (amit legalább két, de inkább 3 órára pucolva, feldarabolva bedobtunk  a mélyhőtőbe)
egy evőkanál tejszín, vagy ha nem gyereknek készül, tejszínes likőr, legjobb, ha karamellás ízhatása van (pl Bailey's, de sima tojáslikőrrel, vagy fehércsoki-likőrrel is jó lehet)
2 apróra vágott tejkaramella
egy jó turmixgép

A jól megfagyott banánt betesszük a turmixgépbe, hozzáadjuk az aprított tejkaramellánk nagyobb részét (pár kockát félreteszünk a "díszítéshez") az egy evőkanál likőrt. Néhányat turmixolunk rajta, hogy szép krémes legyen.

Ha mint én is már előző nap fagyasztottuk a banánokat két-három percet hagyjuk engedni, különösen ha nem elég erős a turmixunk. Szerintem tökéletes krémes fagyiállagot lehet kapni kb. egy perc munkával. Ezután fagylaltos kelyhekbe kanalazzuk megszórjuk a maradék karamellel, esetleg csokireszelékkel és már ehetjük is.

 Kicsit sok lett a fagyi a frissiben fogyasztáshoz, a maradékot jégkrémformába töltöttem, úgy is tökéletes, csak kevésbé mutatós, valahogy az összes karamelldarabka a belsejébe került.

Házi jégkrém - első változat- joghurtos sárgabarackos

Azért szerepel a címben, hogy "első változat", mert azt hiszem totál rákattantam a házi jégkrémekre és fagyikra. Ami nem is baj, hisz közeleg a nyár és az ithhon készült verzió egészségesebb és olcsóbb, sőt ha ügyesek vagyunk (márpedig miért is ne lennénk) még finomabb is mint a bolti.

Ez ráadásul még egy diétásnak is mondható édesség, ha úgy tetszik light jégkrém. A formát egyébként nagyon olcsón 295 Forintért szereztem a kikben.

Hozzávalók 6 pici formához:

Fél (kis) üveg házi sárgabarack befőtt, vagy friss sárgabarack
Fél pohár sűrű joghurt (nálam görög)
3 teáskanál nyírfacukor
1 teáskanál vaníliás porcukor
étcsokidarabkák - opcionális

A barackot összeturmixoljuk egy teáskanál nyírfacukorral, egy másik edényben a joghurtot összekeverjük a többi cukorral, valamint az apróra tört csokival és kanalanként megpróbáljuk rétegezni a jégkrémformákba. Ez nem egy egyszerű művelet, mert szűkek a nyílások, ezért az enyémek nem is lettek túl szépek, de ez az ízükön semmit nem ront. Ráadásul 5 perc alatt elkészülő desszertről van szó.

Ha nagyjából megtöltöttük a formákat belenyomjuk a nyelet és a fagyasztóba tesszük. Nálunk 2-3 óra alatt fagyott meg rendesen. Fogyasztás előtt tartsuk meleg víz alá a formát, úgy könnyen kihúzható a jégkrém.

A gyümölcsös rész még talán jobban ízlett, mint a joghurtos így valószínűleg egész nyáron lesz a fagyasztómban finom jeges édesség, hiszen valamilyen gyümölcs mindig érik.

Egy kis ízelítő a családi hűtőből ;) Látszik, hogy imádunk utazni