Egy hagyományos palacsintatészta recept következik. Ez az az étel, amit (tapasztalataim szerint) mindenki szeret. Lehet enni sósan, édesen, az egyik legjobban variálható tészta. Szeretjük sajtosan kis tejföllel köretnek, de talán még jobban szeretjük édes főétel gyanánt. A fenti képen látható darabban darált dió, fahéj és nádcukor van. Ezt az ételt nálunk mindig a párom készíti, a palacsintasütés mifelénk férfimunka. :)
A jól bevált és közkedvelt palacsinta tészta receptje következik. Nyilván minden profinak megvan már a saját tökéletes palacsintája, de a kezdőknek még jól jöhet ez a kis recept. Nehéz mértékegységeket írni, mert párom mindig szemre készíti, de a minap lemérettem vele a hozzávalókat. Persze a liszttől (és a tojások méretétől) függően elképzelhető, hogy kicsit több folyadék kell hozzá, de kiindulási alapnak a következőek az arányok:
3 tojás
3 dl tej
4 dl víz (lehetőleg szénsavas)
1 kávéskanál só
7 evőkanál olaj
Fogunk egy nagy keverőtálat, a legjobb, ha van olyan ropotgépünk, aminek dagasztókarja is van, ezesetben ezzel keverjük a tésztát, akkor megkíméljük magunkat attól az izommunkától, ami a fakanállal vár. Kimérünk
kb 500 g lisztet, beletörünk 3 tojást, teszünk bele egy kávéskanál sót, majd hozzáöntünk apránként kb három dl tejet, amennyivel szép csomómentesre kikeverjük ezt a még nagyon sűrű tésztát. Addig kell hozzá a tejet önteni amíg még a dagasztókarral kényelmesen tudjuk keverni, ha már híg hozzá, akkor jöhet a fakanál. Ekkor elkeverünk a tésztában kb. 7 evőkanál olajat (nálam mogyoróolaj). Felengedjük szódával apránként elkeverve amíg megkapjuk a kívánt sűrűséget, ha nincs szódánk, vagy szénsavas ásványvizünk, használhatunk csapvizet is, de szódával lazább, lukacsosabb palacsintát kapunk. Forró, nagyon enyhén olajozott serpenyőben
kisütjük, az első után nem kell többet olajozni, nem fog odaégni, se ragadni, ezért kell az olaj a tésztába. Egy adag palacsinta általában egy közepes merőkanálnyi tésztát igényel.
Hát lehet, hogy hihetetlen, de az én Aranyemberem nem szereti. A sós palacsintatorta ízlett neki, de sokszor meg sem kóstolja, ha véletlenül sütök:) Na nem viszem túlzásba a sütést sem, de nem azért mert nem szeretem:) Szép hetet kívánok:)
VálaszTörlésEzzel ismét megdőlt egy mítosz :( komolyan hittem, hogy ha van olyan étel a világon amit mindenki szeret, akkor az a palacsinta. Próbáld ki, hátha sajttal, ricottával, zöldfűszerekkel köretnek megenné. Sült husi mellé finom nagyon. Neked is nagyon szép hetet!
TörlésÉdeskonyha! Én meg komolyan hittem azt, hogy nincs ember, aki a görögdinnyét ne szeretné! Pedig van, például a menyem. Mivel én imádom a görögdinnyét, nekem nehéz elképzelni.
VálaszTörlésA palacsintát pedig az egyik barátnőm nem szereti.Így aztán nem is szokott sütni.A felnőtt lánya azonban csak rákapott valahol a palacsinta evésre, ezért ha itthon vannak, időnként szoktam nekik vinni.
Hú tényleg a görögdinnye! Már nagyon várom a szezonját. Én még olyannal sem találkoztam aki azt nem szereti. Pedig rém válogatós emberkékkel vagyok körülvéve :D
TörlésMi nagyon szeretjük a palacsintát!!! Legjobban a hagyományos ízesítéssel (kakaóst vagy túróst), de én annyira imádom, hogy nekem végül is mindenféle ízesítéssel jöhet (főleg édes változatban:)).
VálaszTörlésÉn is mindenhogy szeretem, ismét egy közös pont. Mi általában kakaósat eszünk, mert kakaó mindig van itthon, de most dióra vágytam.
TörlésÉn imádom...:) Nagyon guszta lett! A kenyérreceptet vidd nyugodtan!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Lestem ám nálad is a bejegyzést, így ott is megkaptam a választ ;)
Törlés