2015. március 26., csütörtök

Londoni városnézés

Londonban voltunk a múlt héten és megpróbáltunk három nap alatt annyi benyomást magunkba gyűjteni, amennyit csak lehetett.


Az első programunk a British Museum volt, amit annak, aki jól bírja a kúltúrát és a gyaloglást péntek késő délutánra vagy kora estére ajánlok , ugyanis minden más múzeummal/galériával/templommal ellentétben, ahová legkésőbb fél 5ig lehet bejutni, a British Museum péntekenként 20.30-ig tart nyitva. Itt minden megtalálható, az asszír óriásoktól a kínai mestermunkákon keresztül egészen a

kristálykoponyáig. Mi másfél órát bóklásztunk csak, mert másodjára jártunk itt, de aki először jár erre, annak inkább 2-3 óra minimum szükséges, attól függően, hogy melyik kiállításokat szeretné megtekinteni.
A múzeumi túra után jólesik egy kiadós ebéd, amelyet bármelyik autentikus pubban elfogyaszthatunk, mindegyikben ugyanazt az étlapot fogjuk megtalálni és mindenütt ugyanazt a jó minőséget kapjuk ugyanazon a csillagászati áron.


Ha olcsóbban akarunk étkezni, látogassuk meg a legközelebbi Sainsbury's áruházat, ahol valami zseniális a választék ALE-ből (csodafinom, ízes sörökből) és mindenből amit csak akarunk, vagy nézzünk el egy piacra. Az alábbi képen a Borough piacról láthatunk egy pités pultrészletet.


A piactól egy pár lépésnyire magasodik a Southwark katedrális, valamint a háttérben látható üvegmonstrum, ahol állítólag 40.000.- ember dolgozik nap mint nap. Félelmetesek az ellentétek.


Ha már Londonban vagyunk, mindenképpen sétáljunk le a Temze partjára, végtelenül bővelkedik látnivalókban. A sapkát és sálat viszont tavasszal se hagyjuk otthon, mert a szél igencsak jeges tud lenni. Ne tévesszen meg senkit, hogy a helyiek nem viselnek kabátot, a turistákon nem véletlenül van...


Esti séták alatt ne hagyjuk ki a Piccadilly Circus-t, ahol mindig zajlik az élet, innen indulhatunk a nyüzsgő Soho felé, és ha már erre sétálgatunk, a kínai negyedet se hagyjuk ki. Kivilágítva lenyűgöző látványt nyújt.


Természetesen nincsen London Tower és Tower Bridge nélkül, így ezeket is meglátogattuk. A Tower fantasztikus élmény volt másodjára nézve is, a hídon viszont véleményem szerint épp anyit ér az utcaszinten átsétálni, mint a tetején, így ha valakinek véletlenül nincsen London Pass-a, annak nem biztos, hogy megéri a 9 fontos belépőjegyet.



Ha olyan szerencsénk van, hogy kisüt a nap (meg egyébként is) mindenképpen látogassunk el a City parkjaiba, zöld nélkül nincs londoni hangulat. Az alábbi mókuskát a Saint James's parkban sikerült lekapnom.


A Green park, vagy a Saint James's felől attől függően honnan érkezünk, érdemes elsétálni a Buckingham palotához, ahol 11 óra környékén szokott őrségváltás lenni.


Ha valami igazán elegánsra vágyunk, High Kensington környékén tegyünk egy sétát.


A bejegyzésem végére hagytam London leghíresebb áruházait. A Harrods-ban az ember csak kapkodja a fejét a fényűzéstől. Maga az áruház gyönyörű, olyan mint egy múzeum, de az élelmiszer részét leszámítva az ember szinte semmit nem engedhet meg magának.


Az Oxford Circus-nél található Liberty Áruház szintén impozáns látványt nyújt. Be nem jutottunk, mert bezárt, mire ideértünk, viszont ha gyermekkel vagyunk a közelben található Hamleys üzletet semmiképpen se hagyjuk ki, ez ugyanis a világ legnagyobb játékboltja.


A közlekedés Londonban igen egyszerű, ha a metró és a gyaloglás kombinációját választjuk. Egy tipp a Londonba utazóknak: vigyetek magatokkal Pay pass-os bankkártyát, ezzel ugyanis lehet metrózni és buszozni így nem kell méregdrágán jegyeket venni (buszra már nem is lehet) és nem kell sorba állni Oyster vagy Travel Card-ért sem. Gyors és kényelmes megoldás és napi limitje van, azaz akárhányszor is metrózunk egy nap x fontnál nem von le többet, aszerint, hogy hány zónába léptünk át. 

2015. március 15., vasárnap

Hawaii csirkemell




Ez egy viszonylag gyorsan elkészülő, mégis különleges és mutatós ebéd, vagy vacsora, ráadásul kevés hozzávalót igényel. A hawai csirkemell mellé kukoricás rizst és joghurtos-majonézes vegyes salátát készítettem. Könnyű fehérbor illik hozzá.


Hozzávalók négy személyre:

600 g csirkemell
1 konzerv ananász (lehetőleg nem cukros, vagy minimum kevésbé édes)
sok sajt (trappistát használtam)
vaj a sütéshez (kb 30-35 gramm)
só, bors (én egy kevés csirkefűszert is használtam, de az elmaradhat) ízlés szerint

A csirkét hártyátlanítjuk és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. Kicsit kikloffoljuk, hogy puhítsunk a rostokon. Befűszerezzük. Egy serpenyőben vajat olvasztunk és pirosra sütjük a csirkemellszeletek mindkét oldalát. Előmelegítjük a sütőt és sajtot reszelünk. Egy hőálló tálat kivajazunk és belefektetjük a csirkét. Mindegyik szeletünkre ráhelyezünk egy ananászkarikát, majd jó alaposan megszórjuk reszelt sajttal. A sütőbe toljuk és addig sütjük, amíg ráolvad a sajt és elkezd pirulni.ű
Készen is vagyunk, egyszerű de csodafinom.

2015. március 8., vasárnap

Marhapörkölt





A nagymamám marhapörköltje a legfinomabb vasárnapi ebéd, amit csak el tudok képzelni. Nokedlivel és egy pohár száraz vörösborral az igazi.

Hozzávalók:


2 nagy fej hagyma
kettő paradicsom
egy zöldpaprika
1400 g marhalábszár (pucolás előtti súly)
vörösbor
néhány szem borókabogyó
két gerezd fokhagyma
pirospaprika
feketebors, kömény, babérlevél,kevés vegeta, só ízlés szerint

A marhahúst nagyon alaposan lepucoljuk, hártyátlanítjuk. A hagymát felaprítjuk, a paradicsomokat négybe vágjuk, a paprikát is minél kisebb darabokra vágjuk. Nagyon kevés olajjal és vízzel egy nagy lábasban megdinszteljük. Jó alaposan összenyomkodjuk, amikor megpuhult még egy kevés olajjal megpirítjuk. Beletesszük a pirospaprikát és a feldarabolt húst. Kevés vegetával, a fokhagymával, köménnyel, borssal, koriandermaggal és borókabogyóval ízesítjük. Beledobunk még két babérlevelet. Felöntjük egy nagy pohár vízzel.
A húst puhára főzzük (ezt segítjük pár csipet szódabikarbónával). Alacsony lángon, hosszan főzzük. (A mama kb. fél 10-től fél 1-ig főzte.) Amikor látjuk, hogy nagyon lobog, adunk hozzá vizet. Kb. fél időben sózzuk meg. Két deci száraz vörösborral felöntjük a pörköltet, amikor már majdnem kész. Forraljuk és elkészültünk.

Nem diétás, de nagyon finom.

2015. február 21., szombat

Zabkása



Egészséges és jól variálható reggeli ötletet kerestem és a Szofika a konyhában blogon meg is találtam. Ez a zabkása, a legújabb kedvenc reggelim. Laktató, finom és még nem is különösebben hízlal. Ráadásul sokféleképpen el lehet készíteni. Gyártottam már csokis meggyeset, fahéjas-áfonyásat, vaníliás-áfonyásat és diós-datolyásat is. A variációk számának csak a konyhaszekrény tartalma szabhat határt. Jól csomagolható munkába, vagy iskolába.


Hozzávalók egy személyre:

3 evőkanál aprószemű zabpehely (ha nagyszeműnk van, egy turmix egy perc alatt segít)
2 - 2,5 dl tej
1 kávéskanál fahéj, vagy egy evőkanál kakaó (én kivételesen nesquick-et használtam a csokis-meggyes változathoz, így cukrozni sem kellett)
2 evőkanál aszalt vörösáfonya, vagy apróra vágott más aszalt gyümölcs, szezonban friss gyümölcs
(nyírfa) cukor ízlés szerint - én amikor tettem hozzá, akkor is csak keveset
opcionális: 1 teáskanál vaníliás pudingpor



Egy kis lábasba kanalazzuk a zabpelyhet és az ízesítő anyagokat (az aszalt gyümölcs mehet bele, a frisset viszont csak a végén keverjük bele, azt kár főzni). Felöntjük a tejjel és közepes lángon, folyamatosan kevergetve addig főzzük, amíg besűrűsödik. Szerintem melegen is, hidegen is finom és pár perc alatt készen van.


2015. február 11., szerda

Joghurtos fánk



Ez egy nagyon egyszerű, mondhatni elronthatatlan fánkrecept anyukám kolléganőjétől. Sütőporral készül, nem kelt, így viszonylag gyorsan elkészül. Visszafogottan gyümölcsös íze van, nekünk tetszett, bár még mindig a klasszikus szalagos a favorit, de ez sokkal kevésbé macerás. 


Hozzávalók:
250 g liszt
2 pohár gyümölcsjoghurt
2 csomag vaníliás cukor (ha valaki édesszájú tehet bele még egy-két kanál cukrot, de szerintem fölösleges)
egy kávéskanál sütőpor, vagy szódabikarbóna
olaj a sütéshez


A hozzávalókat egyszerűen összekeverjük.

Bő, forró olajban kisütjük. Lecsepegtetjük a pirosra sült fánkocskákat és frissen felfaljuk. Esetleg kevés porcukorral, vagy lekvárral kínáljuk. Ha véletlenül maradna (bár ez kis adag, úgyhogy nem valószínű) akkor másnap is élvezhető.

2015. február 1., vasárnap

Vaníliás keksz sütipecséthez




Még karácsonyra kaptam egy szuper sütipecsét készletet az én drága Hugicámtól. A káoszt az életemben jelzi, hogy egészen tegnap estig nem volt időm kipróbálni őket. Pedig igazán jópofa kis kekszeket lehet készíteni velük, méghozzá egyszerűen. A keksz alapreceptet az Ízmorzsák blogon találtam, ezt alakítottam át. Jól tartja a formáját a tészta, így bárkinek ajánlom aki kekszeket szeretne mintázni. 

125 g (puha) vaj
1 dl porcukor
2 ek barnacukor
2 csomag vaníliás cukor
fél kk só
1 tojás
1 (bio) narancs reszelt héja
1 kk fahéj
2 ek amaretto likőr, vagy narancslikőr
4,5 dl liszt



A vajat jó előre kivesszük a hűtőből. A puha vajat habosra verjük a cukrokkal és a sóval. Eldolgozzuk a tojással. Belereszeljük egy narancs héját, majd a lisztet és a fahéjat fokozatosan belekeverjük.A legjobb a tésztában, hogy nem is kell gyúrni egy kanállal is össze lehet állítani. Ha összeállt a mélyhűtőbe tesszük egy háromnegyed órára.
Ezután kicsit átgyúrjuk és lisztezett felületen 3-4 mm vastagra nyújtjuk a tésztát. 180 fokra előmelegítjük a sütőt. Most már csak sütipecsételünk és szaggatunk. Kb. 8-12 perc alatt készülnek el, addigra sülnek tökéletesre, amikor már szépen érezzük az illatát és a szélük éppen barnulni kezd.

Két tepsinyi kekszet kapunk, ami fémdobozba zárva eláll jó sokáig, ha a reggeli kávé, vagy tea mellé nem esszük meg nagyon gyorsan.


2015. január 18., vasárnap

Toszkán vaddisznóragu pappardellével




Anyukám a születésnapjára valami különleges, de egyszerűen elkészíthető fogást keresett. Toszkánában a búcsúvacsoránk egy eszméletlenül finom vaddisznóragu volt és éppen hozzájutottunk egy kis vadhusihoz, így megkért rá, hogy keressek neki egy eredeti Pappardelle con ragú di cinghiale alla Toscana, azaz toszkán vaddisznóragu receptet, amit jó kis széles metélttel fogyaszthatnánk. Ezt a receptet találtam és fordítottam le, majd kicsit átalakítva anyukám megfőzte és mennyei lett. A sima vaddisznópörkölt is fincsi, de ez egyszerűen zseniális. A mi verziónkat írom le, ami nem sokban tér el az eredetitől. 


Hozzávalók

500g pappardelle
extra szűz olívaolaj
500g vaddisznó (Most nekünk kicsit több lett, olyan 700 g, de az eredeti recept fél kilóval dolgozik)
1 fehér hagyma
2 sárgarépa
2 szár zeller
500 g paradicsomszósz
300 ml vörösbor
300 ml víz
só ízlés szerint
fekete bors ízlés szerint
Egy csipet csili 
Édes őrölt pirospaprika - egy teáskanál
friss bazsalikom és petrezselyem ízlés szerint
100 ml tej



Előkészítés:

A vaddisznót éjszakára (vagy ha vacsorára készül legkésőbb aznap reggel) nagyobb darabokra vágjuk és bepácoljuk vörösborba fokhagymával, hagymával és babérlevéllel.
A hagymát apróra vágjuk, és lereszeljük a sárgarépát és a zellert. (Anya ezek mindegyikét késes aprítóba dobta, így gyorsan megvolt.) Melegítsük kevés olívaolajat egy nagy fazékban. A hagymát üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a vaddisznót. Pirítsuk meg és közbe kevergessük. Ha a hús megpirult, adjuk hozzá a sárgarépát és a zellert, és folytassuk a keverést. Megszórjuk a pirospaprikával és hozzáadjuk a pácból a vörösbort, majd hagyjuk, hogy kicsit elpárologjon az alkohol. Hozzáadjuk a paradicsomot és 300 ml vizet. Borsozzuk. Hagyjuk főni kis lángon, időnként megkeverve, 2 órán keresztül. Kb. félidőben sózzuk meg és adjuk hozzá a zöldfűszereket. Tizenöt perccel a főzés vége előtt adhatunk hozzá egy dl tejet szelidíteni.

A tésztát sós vízben főzzük al dente-ra. Leszűrés után két evőkanál olívaolajjal keverjük össze. 

Ha van, reszelt parmezánnal tálaljuk.

Csodálatos vacsora volt, pont mint Montepulciano-ban. Toszkán vörösborral fogyasztottuk, desszertnek pedig diótorta volt, a régi jól bevált receptünk alapján, csak diétásabb méretben.