Sütőtökös-almás muffin

Csajos összejövetelt tartottunk, tegnap este Halloween hangulatban. Ránk fért már a társaság a sütemény és bizony a lélekmelegítők fogyasztása is. Nemrég kaptam a Lidl-ből egy jópofa tökös sütőformát, úgyhogy muffint készítettünk és mézbort ittunk. Remek volt. A sütemény receptet egy drága barátnőm hozta (a forrását sajnos nem ismerem), kicsit megvariálva találhatjátok lentebb.

Hozzávalók 12 db muffinhoz:

Szárazanyagok:

200 g liszt,

150 g cukor,

1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék, (ennek hiányában őrölt fahéj, szegfűszeg és szerecsendió tetszőleges arányban)

1 teáskanál sütőpor,

1 csipet só.


Nedves hozzávalók:

100 g vaj vagy margarin,

2 tojás,

200 g sütőtök(a pucolt nettó súly ennyi),

1 nagy alma,

+opcionális: egy citrom, vagy narancs reszelt héja.

A tököt félbevágjuk, kimagozzuk, sütőben megsütjük és a húsát pürésítjük. (Szerintem ha a pucolt sütőtököt egy apró lukú reszelőn lereszeljük éppen ilyen jó lesz a végeredmény, kevesebb macerával, de ha van maradék kisütött tökünk, akkor pont jól jön ez a recept.) Az almát megpucoljuk és lereszeljük. A narancsot, vagy citromot alaposan megmossuk és a héját lereszeljük. Előmelegítjük a sütőt 200 fokra.

A szárazanyagokat a cukor kivételével összekeverjük. A tojásokat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a felolvasztott és lehűtött margarint, a tököt és a lereszelt almákat, majd ebbe dolgozzuk el a lisztes keveréket. A 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Egy roppant finom és illatos muffint kapunk végeredményül, ami nemcsak halloween alkalmából készíthető el (bár arra egyenesen zseniális és jól dekorálható, mint minden muffin), hanem sütőtökszezonban bármikor. Egy bögre mézborral bárkinek ajánlom, aki hasonlóan jó hangulatú őszi-téli baráti összejövetelt tartana.

Pár nap Makarskán

Bár már elmúlt a nyár, de visszatekintésnek egy pár fotót még megosztanék, amik Augusztusban készültek.

A nyár lezárásaként eltöltöttünk egy meghosszabbított hétvégét Horvátországban, Makarskán. Nagyon szép vidék hatalmas hegyekkel és kristálytiszta tengerrel. Kirándulni vágyóknak is optimális, mert sok szép hely van a közelében. Viszont ha valaki nem szeret hering módjára összezsúfolódni a tengerparton, akkor augusztusban messziről kerülje el. A fenti képen nem látszik, mert már vacsora közben készítettem az étterem teraszáról, de nappal félelmetes tömeg van, ami a 8 kilóméter hosszú, de roppant keskeny aprókavicsos strandon nem tud eloszlani.

Ha valaki Makarskára menne nyaralni érdemes rászánni egy napot a hajókázásra. Hatalmas élményt tud nyújtani gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Friss levegő, hullámok, napsütés, tenger és frissen sült halacska. Mi kell még?

A mi hajókirándulásunk célpontja Brac volt, azon belül pedig a bájos Bol városka, ahol a szép kis óvárosi kikötőből egy mesés pinea-sétányon keresztül könnyen le lehet sétálni a kék zászlós strandra. Itt is kavicsos a part, de épp ennek köszönhetjük a kristálytiszta vizet.

Alább egy kis ízelítő található arról, hogy mit együnk Horvátországban a tengerparton. Burekot, tengeri herkentyűket és grillezett husikat (az elmaradhatatlan ajvárral) minden mennyiségben. A tengerparton meseszép kilátással is találunk elfogadható árú és kiváló konyhájú éttermeket.

Hazafele, ha autópályán jöttök délről, feltétlenül álljatok meg a Krk folyó melletti autópálya megállóban. Építettek egy szép kis kilátót és onnan készítettem az alábbi fotókat.

Egy hét Toszkánában

Úgy vélem Toszkánáról írni nagyon is odaillő egy sütis, főzős blogba. A toszkán konyhánál nagyszerűbbel ugyanis én még nem találkoztam. Ez az a hely ahol néhány minőségi hozzávalóból mindenfajta faxni nélkül egyszerű és roppant ízletes ételeket készítenek. Olyanokat, amin a napfény és a frissesség íze érződik.

Júliusban eltöltöttünk egy csodálatos hetet Itália szívében, az Etruszkok utódai között Dél-Toszkánában, kisebb kiruccanásokkal a szomszédos Umbriába. Otthagytam a szívem. Minden tökéletes volt. Toszkána olyan, mintha a nagybetűs nyugalom szállt volna erre a csodaszép színes vidékre. Az ország belsejében voltunk ezúttal, így a tengerpartot nem láttuk de ezt leszámítva minden megtalálható ezen a részen. Minden dombtetőn elbűvölő középkori városkát, templomot, vagy várromot találunk és minden völgy gyönyörködteti a szemünket egyszerre színes és békés vidékével. A ciprusokkal szegélyezett utak és kis ligetek, a végtelen napraforgómezők, a bájos elhagyatott kőházak, a szőlők és olajfák jellemzik a toszkán dombokat. Találunk itt ugyanakkor vadregényes hegyeket, rengeteg termálforrást, és igazi csodavárosokat ahol a történelemkönyvek lapjain érezhetjük magukat. Toszkána a művészet bölcsője. Az építészet, a festészet, a szobrok, mind lenyűgözik az arra látogatót. A kisvárosok pedig a maguk meseszerű hangulatával, apró üzleteivel, galériáival, borozóival és számtalan étteremmel feltöltenek energiával. Alább mutatok egy kis fényképes ízelítőt arról, hogy miket is néztünk meg illetve, hogy mit kell feltétlenül megkóstolnia annak, aki erre jár.

A szállásunk a fenti Chianciano Terme városában volt (Val di Chiana), ami ideális kiindulópont ahhoz, hogy bejárjuk Toszkána belső részeit. Itt is van egy kis óváros szép kilátással a dimbes-dombos vidékre és a Monte Amiata-ra, Dél-Toszkána legmagasabb pontjára. Mindenkinek ajánlom aki igazi toszkán kirándulós, jókat evős és ivós hetet szeretne, nagyon jól be lehet innen járni a vidéket.

1. nap
Castiglione del Lago (Umbria) és Cortona

A Lago Trasimeno Közép-Itália legnagyobb tava. Castiglione del Lago városa belenyúlik ebbe a szépséges tóba. Ha valaki hűsölni vágyik, fürödni is lehet benne, ha nincs negyven fok, akkor pedig mindenképpen érdemes felmászni az Oroszlán erődbe és körbesétálni a várfalon. Csodálatos kilátás nyílik róla a tóra. A várfosfalon belül egy hangulatos kisvárost találunk és egy bájos kis erődöt olajfaligettel.

Hazafele megáltunk a legtoszkánabbnak nevezett városkában. Ezennel mindenkit figyelmeztetek, hogy a legkényelmesebb cipőjét válassza Cortonához mert bár mindegyik toszkán város dombtetőre épült amiben jártunk, messze ez volt a legmeredekebb.

2. nap

Bagni di San Filippo

Ez az a kitérő, amit mindenképpen érdemes megtenni. Pár kilóméterre a szálláshelyünktől rejtőzik egy erdei kis termálforrás egy csöpp városka San Filippo mellett. Ez a forrás lefelé csordogálva természetes kis medencéket alakított ki, ahol megmártózhatunk egy kicsit és kikapcsolódhatunk. Nagy élmény volt számunkra.

Montepulciano

Itt találtuk a legjobb (és legdrágább) éttermeket, a leghangulatosabb boltocskákat (vettünk is mindent az olajtól az etruszk ékszerekig) és egy szuper középkori pincét, amit végig is lehet kóstolni. Montepulciano főterére pedig többek között az Alkonyat filmekből is ráismerhetünk, mert itt forgattak egy jelenetet. Az épületek ma is eredeti pompájukban tündökölnek, nem csodálom, hogy megihlette a rendezőket.

3. nap

Arrezzo

Ez a város sem arról híres, hogy sok benne az egyenes felület. A főtere is szép meredeken húzódik meg a címerekkel díszített középkori házak között. Nagyon hangulatos a történelmi óváros, a központban rengeteg templommal. Mindet érdemes megnézni, mert építészetileg is szépségesek és olyan műalkotások találhatók bennük, mintha múzeumban járnánk.

Pienza

Innen készítettük a bejegyzés nyitófotóját is, így könnyen elhihetitek, hogy mesés kilátás nyílik a szerelmesek utcájából. A városka egyébként a pecorino sajtról nevezetes, amiből az én gyomrom csak a kevésbé érett verziót  veszi be. Ami azt illeti elég penetráns a szaga és az íze is.

Egyébként kifejezetten bájos kis településről van szó, régi téglaházacskákkal festői környezetben. A templom mellett induljunk el kilátást vadászni.

4. nap

Assisi 

Assisi történelmi városa hatalmas óvárossal büszkélkedhet és gyönyörű. Az 1. számú látnivaló természetesen a Basilica di San Francesco (Szent Ferenc) templom, ahol belépőjegy nélkül járhatjuk végig az alsó (itt található a híres szent sírja is) és felsótemplomot, valamint a kincstárat. Nem kevés ideig tart amíg mindent végigjárunk, és már csak ezért a csodáért is érdemes Assisibe látogatni. Fotót még a hegy lábától javasolt készíteni, mert fent nincs az a látószög, ami be tudja venni. Jó pár templom található még a városban, ahova érdemes betérni. A Santa Chiara templomot (Szent Klára) semmiképpen sem hagyhatjuk ki, itt van az a kereszt is, amely a legenda szerint beszélt Szent Ferenchez.

Perugia

Perugia az egyetlen olasz város eddig, ahova nem mennék vissza. Lehet, hogy csak szerencsétlen napot fogtunk ki, de leszámítva a híres egyetemét, ami mellett parkoltunk és egy helyi hölgy sugallatára megnéztük a szépséges templomát és botanikus kertjét, valamint a főtér impozáns szőkőkútját (Fontana Maggiore) nem sok emlékezetes dolgot láthattunk. 

5. nap

Bagno Vignoni

Ezt a napot "pihenőnapnak" szántuk így csak nagyon közel lévő apró helyeket választottunk a napsütötte délutánunkra, a délelőttöt pedig egy helyi termálfürdőben töltöttük. Bagno Vignoni egy pöttömke kis település szintén eredeti állapotában tárul elénk. Az a különlegessége, hogy a falu főterén tör fel egy termálforrás, így a "főtér" valójában egy kis tavacska. Ide járt a reumával küzdő Lorenzo Medici is mártózni, de sajnos ma már nem fürödhető. Egyébként az egyszem ajándékbolt ára csillagászati, viszont az éttermecskék bizalomgerjesztőek voltak. 

Rocca d'Orcia

A szomszéd hegytetőn található kis várrom, volt a következő megálló. A fiúk felcaptattak a hegy- és toronytetőre, én csak a kilátóig jutottam, valamint egy helyiek által látogatott kávézóba ültem le egy kis jeges kávékrémre. Ez utóbbit mindenkinek ajánlom, mert amellett hogy kellemesen hűsít és a desszert iránti vágyat is elűzi, ellát a délutáni koffein adaggal is.

6. nap
Siena
Búcsúzóul még rászántunk egy napot erre a csodás téglaháztengerre, ami ugyanígy festett már a 14. században. A legutóbbi toszkán utunkon nem jutottunk be a dómba így most egyértelmű volt, hogy Sienába vissza kell jönnünk. Megérte a második látogatást is a dóm, hiszen lenyűgöző volt kívül-belül egyaránt. Ne sajnáljuk rá a belépőjegy árát.

A dómon kívül a Piazza del Campo, ez a híres kagyló alakú tér az, ami mindenkinek eszébe jut Siena hallatán. A harangtoronyba csak edzettek kaptassanak fel, méghozzá olyanok, akik nem küzdenek klausztrofóbiával, mert a lépcsők szűkek. A kilátás viszont bámulatos.

Lehet látni az egész várost. A sok kis középkori téglaház és az egyforma tetőcserepek alapozzák meg az utánozhatatlan látványt. Egyenes vonalú utca nincs, minden kanyarog és sok a meredek utcácska is. Mint ahogy a fenti látnivalók közül is a legtöbb, Siena egész történelmi belvárosa is a világörökség része. 

Az alábbi képen pedig a Piazza del Campo látható felülnézetből. Itt zajlik a Palio, a Sienai városnegyedek híres versenye is.

Végül egy kis gasztro összefoglalót osztok meg veletek.

Mit igyunk Toszkánában?
Bort. Méghozzá ebben a régióban leginkább vöröset. Ha boltba megyünk keressük a DOCG jelzésű fajtákat, ez mind élvezhető. Személyes kedvencem a Chianti, de aki a testesebb borokat kedveli ruházzon be egy üveg Brunello-ra. Ha étteremben szeretnénk bort fogyasztani és nem szeretnénk ott hagyni az utosló centünket is, a Vino della casa, azaz a Ház bora a mi választásunk. Általában könnyű, környékbeli borok.

Mit együnk Toszkánában? (Mindent... hála a rengeteg dombon felfele sétálásnak úgysem hízunk meg.)
Először is Pici-t, kézzel gyúrt, szabálytalan hengeres tésztát, bármely elkészítési formában amit kínálnak.

Húskedvedvelőknek ajánlom a vaddisznót, ami körül Toszkánában úgy tűnik szinte kultusz alakult ki. Olaszul Cinghiale a neve, így ezt keressük az étlapon. Montepulciano-ban én pappardellével (házi szélesmetélttel) és paradicsomszósszal ettem. Nem vagyok nagy húsrajongó, de szerintem életemben ennyire finom ételt még nem ettem. Ez volt a búcsúvacsorám. Egy pohár Chianti-val páratlan ízélményt nyújtott.

Válogatósaknak biztos pont a kemencében sült pizza. Nehéz vele mellé fogni.

Ha pedig vacsoraidőben úgy érezzük egy falat sem menne le a torkunkon annyit ettünk a héten, egy kis bruschetta akkor is könnyen lecsúszik. Borharapónak sem utolsó.

Búcsúzóul még annyit, hogyha valaki Toszkánába készül, hangulatébresztő gyanánt feltétlenül olvassa el Máté Ferenc Toszkána hegyei, valamint Bor, Mámor, Toszkána című könyvét. Remekül "felkészítenek" a toszkán életérzésre.

Gesztenyés Vaníliatorta sütés nélkül

Már régóta szemeztem mindenféle sütés nélküli süteménnyel és mivel a nagypapám szereti az ilyesmit és meleg is volt, a születésnapjára ezt a csodafinom, könnyű és egyszerűen elkészíthető tortát készítettem. A torta eredetijét Hahopihe blogján találtam. Az alapreceptet kicsit átvariáltam a saját ízlésem és az itthon lévő hozzávalók mennyisége szerint és egyöntetűen állította a család, hogy csodálatos lett. Nem mellesleg szerintem is.

Hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához: (Én tortakeretet használtam és így rögtön a tortatálon tudtam összeállítani a süteményt)

250 g gesztenyemassza
120 g darált keksz
50 g vaj
2 evőkanál tej (vagy rum, ha gyerek nem eszik belőle)

1,5 csomag (60 g) vaníliás pudingpor
6 dl tej
90 g (nyírfa)cukor
10 g vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
100 g vaj

3 dl habtejszín
egy evőkanál (nyírfa)cukor
1 csomag habfixáló
reszelt fekete csokoládé

A vajat kivesszük a szobahőmérsékletre.

Először a vaníliás krémet célszerű elkészíteni, mert ki kell hűlnie ahhoz, hogy folytassuk a munkát.  5 dl tejet elkezdünk forralni. A maradék 1 dl tejjel a pudingport és a cukrokat csomómentesre keverjük. A pudingporos masszát a forró tejbe csurgatjuk és folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a citromhéjat és kihűtjük. (Néha azért keverjük meg, hogy hűlés közve ne csomósodjon be.) 

Ezután nekiállunk a "torta tésztájának". Ehhez a gesztenyét villával széttörjük, az 50 g vajat habosra keverjük, elkeverjük a gesztenyébel, beleszórjuk a daráltkekszet (én turmixxal törtem össze a háztartási kekszet hozzá) és összegyúrjuk. Kevés tejjel, vagy rummal lazítjhatuk a tésztát. Ha kész, egy sütőpapírral bélel tortaformába nyomkodjuk a tésztát. Vagy, ha van tortagyűrűnk, aminek nincs alja, akkor szerintem ennél is jobb megoldás, ha rögtön a kínálótálon állítjuk össze, erre helyezzük a tortakarikát és ebbe nyomkodjuk alulra a tésztát. 

Ha kihűlt a puding, habosra keverjük a 100 g vajjal. A tésztára öntjük. A tetejére a habot a cukorral és egy habfixálóval nagyon keményre verjük, és a kívánt formátumban habzsákból a krém tetejére nyomjuk, vagy csak simán rákanalazzuk.  Étcsokoládé reszelékkel díszítjük, majd legalább 3 órára, vagy egy egész éjszakára hűtőszekrénybe tesszük.

Így lehet még a nyári forróságban is kevés hozzávalóval és még kevesebb munkával remek tortát alkotni. Már beígértem az ismétlést :)

Tejfölös krumpligombócleves

A leves egyszerre készült az előző bejegyzésben írt krumplilepénykékkel, a krumpli főzővizében főtt és szintén a Bors Gasztro Magazinból származik. Kicsit alakítottuk csak át és nagyon ízlett mindenkinek. Javaslom mindenkinek, hogy a krumplilaskával egyszerre készítse el ezt a levest is, mert a levesbetétet jelentő finom, lágyan krumplis tésztával az igazi.

Hozzávalók:
2 szál zeller
3 sárgarépa
1 nagy fej hagyma
1 nagyobb paradicsom
petrezselyemzöld
babérlevél
1 doboz (20 %-os) tejföl
só, bors, köménymag
pirospaprika
kevés liszt
(ha nem vegetáriánusoknak készül egy tízcentis darab házi füstöltkolbász, meg esetleg egy kis füstölt sonka)

A zöldségeket mossuk és pucoljuk meg. Ha épp krumplit főztünk, akkor ne öntsük le a krumpli főzővizét, hanem abba tegyük a zöldségeket és úgy készítsük a levest. Ha ez a lehetőség nem áll fenn, akkor tegyünk fel egy fazék vizet. Tegyük bele a zellert, a felkarikázott répát. (Ha nem krumpli főzővizet használunk akkor két krumplit is kockázzunk fel és azt is adjuk hozzá.) Tegyük a leveshez a paradicsomot és a paprikát is. (Esetleg egy darab házi füstöltkolbászt, vagy sonkát.) Egy másik lábasban kevés olajon egy fej apróra vágott hagymát megdínsztelünk, elkeverjük egy kanál pirospaprikával és egy kanál liszttel, majd a leveshez adjuk. Fűszerezzük ízlés szerint. 

Levesbetétnek elkészíthetjük a krumplilaska tésztáját akár kis mennyiségben is. Kis gombóckákat (olyan málnaszem nagyságúakat) formáljunk belőle és tegyük őket a forrásban lévő levesbe. Amikor átfőnek a gombócaink feljönnek a leves tetejére. Ekkor a tejfölt pár kanál forró levessel és egy csöpp liszttel elkeverjük és besűrítjük a levesünket. Friss petrezselyemzölddel megszórjuk és tálaljuk.

Krumplilángos, krumplilaska vagy krumplilepénykék

Ez a tészta roppant sokoldalú. készült belőle krumplilángos (legalábbis Ózd környékén így hívták ezt a tortilla-féle külsővel rendelkező krumplis finomságot), tenyérnyi tócsni féle kis lepénykék amik ehetők édesen és sósan is, valamint levesbetét is. Kifőzve pedig gyakorlatilag házi gnocchit kapunk belőle.

Hozzávalók egy jóétvágyű négy fős családnak:

1 kg burgonya
kb. 250-300 g liszt
egy evőkanál zsír
só
2 tojás

A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk és egy lábasban sós vízben puhára főzzük. Összetörjük, majd félretesszük, amíg kihűl. (Fontos, mert melegen túl sok lisztet venne fel.) Ha kihűlt, a zsírral, a sóval és annyi lisszttel, amennyit felvesz a tészta összegyúrjuk. Lisztezett felületen ökölnyi vastag kígyót sodrunk belőle. a kígyóból kétcentis, vagy centis darabokat vágunk attól függően, hogy mekkora lepénykéket akarunk, és vagy tenyérrel kicsit kilapítgatjuk, vagy kb 3 mm vékonyra nyújtjuk attól függően, hogy klasszikus vékony krumplilángost szeretnénk, vagy tócsnyiféle mártogatós, vagy leves mellé való lepénykéket. Nálunk mindkettő készült és mindkettőnek nagy sikere volt.

A vékonyra nyújtott laskát egy épphogy csak kizsírozott palacsintasütőben süssük világosra mindkét oldalát. Gyorsan megsül. A kisebb lepénykéket én pár kanál olajon sütöttem ropogósra. A tészta egy kisebbik részéből levesbetét készült a krumpli főzőlevéből gyártott leves mellé. 

Zöldfűszeres-joghurtos és hagymás tejfölös mártogatós készült a gyerektenyérnyi lepénykék mellé. A krumplilángos egy részét pedig baracklekvárral ettük, feltekerve mint a palacsintát. Nagyon finom. A receptet a Bors Gasztro Magazin május 20-i számában találtam.

Villámgyors túrós kifli

Ez a nagyon egyszerű sütemény nagyjából úgy készül mint a túrópogácsa, csak éppen nem kell hajtogatni és a végén porcukorba hempergetjük. Tölthető mindenféle lekvárral, úgy egyenesen zseniális, de magában ropogósra sütve is igen nehéz ellenállni neki. Én egymagam fel tudnám falni az egész adagot, ha a vasfegyelmem nem tartana vissza. Nagymamám sütötte a múlt heti vasárnapi ebéd után és odavolt, hogy milyen szuper egyszerű kis tészta és még az öt különböző fogás mellett is kényelmesen elkészült.  A receptet a 2014. május 20-i Bors Gasztro Magazinban találtuk.

Hozzávalók (nagyobb társaságnak nyugodtan lehet dupla adagot sütni, elvileg eláll):
250 g túró
250 g liszt
250 g vaj, vagy margarin (fél órával használat előtt vegyük ki a hűtőből)
csipet só
egy kávéskanál cukor

forgatáshoz porcukor
töltéshez lekvár (opcionális)

A túrót, lisztet, margarint, sót és cukrot összegyúrjuk, majd a tésztát lefedve egy órát hűvös helyen pihentetjük. A tésztát vékonyra kinyújtjuk és háromszögekre vagy négyzetekre vágjuk, attól függően hogy szeretünk kiflit formálni. Ha kívánjuk lekvárral megtöltjük, ha nem csak egyszerűen feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket és 180 fokra előmelegített sütőben szép világosra sütjük. Melegen vaníliás porcukorba hempergetjük. (Ez utóbbi szerintem a lekvárral töltöttnél elhagyható.)