Könnyű leveles krumplis pogácsa

Hatalmas sikerélményen vagyok túl. Életem első igazi kelt, leveles krumplis pogácsáján, ami rögtön tökéletes lett. Hatalmas lelkesedés fogadta minden oldalról és estére már egy darab sem maradt a lencseleves mellé készített két tepsi pogácsából. Pedig nem mertem egy kiló lisztből csinálni, de nyugodtan készíthettem volna akkora adagot. Legkésőbb reggelire az is eltűnt volna.

A recept a Nagyi sütije című szakácskönyvből való, amit még páromtól kaptam. Mit mondjak hasznos ajándéknak bizonyult. Nagyon szép képekkel és egyszerű, nagyon finom receptekkel van tele.

Csak egy pici változtatást ejtettem az elfelezett adag recepten. Úgy írom le, ahogy készítettem, hiszen tényleg tökéletes lett.

 Hozzávalók:

fél kocka élesztő - másfél dl langyos tejben felfuttatva
másfél dl olaj (nálam földimogyoró)
egy csipet kristálycukor
500 g liszt - Ebből 100 g rétesliszt és 50 g teljes kiőrlésű tönköly
300 g összetört főtt krumpli
2 kávéskanál só

hajtogatáshoz kevés zsiradék
kenéshez 1 tojás

A fenti sorrendben a hozzávalókat a kenyérsütőgép üstjébe öntöm és dagasztó programon megdagasztatom vele a tésztát. Ha a tészta egy része az edény falára tapadna, nyomkodjuk lejjebb, hogy a gép jól össze tudja dolgozni. Hagyjuk a tésztát a gépben duplájára kelni.

Enyhén lisztezett felületen egy centis téglalappá nyújtjuk a tésztát, majd vékonyan megkenjük olvasztott de nem forró zsíradékkal. A recept margarint írt, én házi kacsazsírt használtam. Feltekerjük, mint a bejglit, letakarjuk egy tiszta konyharuhával és hagyjuk pihenni kb. 10 percet. Ezután kinyújtjuk és megismételjük a műveletet. Megint állni hagyjuk. Harmadszorra is elvégezzük a nyújtást, tekerést és pihentetést. Ezután kb. másfél centi vastagra nyújtjuk berácsozzuk a tetejét pizzavágóval, kiszaggatjuk, lekenjük egy tojással és sütőpapírral bélelt tepsibe pakoljuk.

Hideg sütőben kezdjük sütni, és kétsztáz fokra állítva addig sütjük, amíg szép piros nem lesz a pogácsák teteje és alja. Ne süssük túl, pont így lesz finom, ha az oldala még szép fehér.

"Reform" krumplis pogácsa

Valamelyik este hirtelen rámtört a pogácsa-ehetnék. Volt is némi maradék krumplipüré a hűtőben és mivel a múltkori gyors változat nem lett rossz, úgy döntöttem ismét express burgonyás pogi lesz. Őszintén szólva a blogokon dúló medvehagymadömpingnek hála leginkább medvehagymás pogácsával örvendeztettem volna meg magunkat, de sajnos medvehagymám nem volt (és már valószínű sajnos nem is lesz), akadt viszont némi snidling, így ez került a rétegek közé.

Hozzávalók - nagyjából a képen látható tányérnyi pogácsához, értelemszerűen növelhetőek a mennyiségek

Maradék krumplipüré - kb. másfél bögre
Teljes kiőrlésű tönkölyliszt - kb. másfél bögre
fél kávéskanál só
kevés liszt, hogy ne ragadjon a tészta nyújtáskor sem

Kenéshez és hajtogatáshoz:
Kevés olvasztott zsiradék
Fél bögre apróra vágott metélőhagyma
kevés apróra vágott petrezselyem

A krumplipürét (Vagy összetört főtt krumplit) eldolgozzuk a liszttel és a sóval, hogy a tésztánk már ne ragadjon és lisztezett felületen kb egy centi vastagra nyújtjuk. Megkenjük valamilyen zsiradékkal, én házi kacsazsírt használtam és jó alaposan beszórjuk apróra vágott metélőhagymával és egy kis petrezselyemmel. Félbehajtjuk a tésztát, majd ismét lekenjük a tetejét. Ezt még egyszer megismételjük. Kaptunk egy duci kis tésztát. Liszttel meghintjük a tetejét és kb 2 centisre nyújtjuk. Bevagdossuk a tetejét. (Javaslom a pizzavágót.) Kis kör alakú szaggatóval kiszaggatjuk, kicsit meghengergetjük, hogy magasabb legyen és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk.

180 fokos sütőben kb. fél óra alatt szép pirosra sütjük. Az alja és a teteje ropogós, a belseje finom puha, nagyon krumplis.

PS: Legközelebb már az igazi, kelt, szuper levegős, leveles pogi receptjével jövök ígérem :) Azóta (vagy inkább EZ óta) már az is készült ugyanis.

Frittata - Ezúttal spenótos, fokhagymás, sonkás változat

Most gyors ebéd gyanánt készült, de a frittata reggelire, vagy vacsorára is kiváló attól függően, hogy épp mit teszünk bele. Mint az olasz ételek általában ez ismét remekül variálható és csak néhány hozzávalót igényel.

Így fest egy egyszemélyes adag

Hozzávalók személyenként:

2 tojás
Néhány mini mozzarella golyó
Sonka- nálam még mindig húsvéti, ebből egy vastagabb szeletet kockáztam
kevés spenót - kb 100 g
2 gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió, snidling

Az autentikus változathoz olyan serpenyőre lett volna szükségem, amit utána be tudok tolni a sütőbe, de az most éppen  nem volt kéznél, így sima serpenyőben fonnyasztottam meg az apróra vágott spenótleveleket a felszeletelt fokagymával, majd áttettem egy kivajazott hőálló tálba.

Felkockáztam a sonkát és mivel ez már főtt sonka, így pirítás nélkül tettem a spenót mellé. Darabokra tépkedtem pár mozarella golyót és ezt is szépen elrendezgettem a tálban.

A tojásokat alaposan elkevertem (ha lett volna tejszínem, akkor egy két kanállal azt is teszek hozzá) kicsit sóztam, őröltem bele egy kevés borsot, szórtam bele egy kis snidlinget, elkevertem, majd ráöntöttem a tálban sorakozó finomságokra.

Betoltam az egészet a forró sütőbe és 200 fokon hőlégkavaráson negyed óra alatt szép pirosra sütöttem.

A variációk lehetősége határtalan: Sonka helyett mehet bele bacon, hagyma, paradicsom, cukkini, vagy mindez vegyesen. Mikor mit találunk a hűtőben. Ha nincs mozzarellánk, bármilyen sajtot reszelhetünk bele a tojásba is ízesítésképpen.

Könnyű és szerintem egész mutatós kis étel. Tálalhatjuk friss kenyérrel és / vagy salátával. Én csak úgy magában ettem. Ráadásul elfogyott az utolsó szelet főtt sonka is a hűtőből. Jó-jó tudom, majdnem szimpla tojásrántotta (mint otthon kaptam a megjegyzést), de azért mégsem egészen, ezért úgy döntöttem közzéteszem.

Sonkás Quiche - vagy kevésbé elegánsan sonkás pite

Avagy maradékhasznosítás felsőfokon. Még mindig van nálunk húsvéti sonka, igaz, ez a darabka egy héttel később lett kifőzve, mert kicsit túlméretezettet sikerült vásárolnunk. Így sós pite készült. Ugyanolyan jól variálható alapanyag egy finom pitetészta, mint ahogy egy jó pizzatészta. Sőt talán még többféleképpen hasznosítható. Ráadásul nem tudom említettem e már, de imádom a pitéket.

Pitetészta 28 cm-es piteformához:

300 g liszt - ebből 100 g teljes kiőrlésű tönköly
1 kávéskanál só
1 tojás sárgája
100 g vaj
50g (házi kacsa) zsír
1 teáskanál tejföl
3-4 evőkanál hideg víz

A tésztát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, egyszerűbb, ha előtte késes aprítóban kevertünk párat a vajon és a liszten. Nem kell sokat dolgozni vele, a lényeg, hogy ne legyen ideje megolvadni a vajnak. Hűtőbe tesszük legalább fél órára.

Ez a tészta mind édes mind sós pitetöltelékekhez kiváló. Nekem jobban ízlik így, hogy zsír is van benne, csak vajjal túl tömény. Így pont megfelelően omlós és ropogós lesz a végeredmény. A tészta, mint a képen is látszik pont arra elég, hogy legyen pereme a pitének, ha rácsozni szeretnénk, vagy mintát készíteni a tetejére, akkor több tésztával kell számolni.

Ha lejárt a fél óra, kör alakúra nyújtjuk a tésztát és bele igazítjuk a formába. Jól megszurkáljuk villával és 180 fokos sütőben elősütjük kb. negyed órát. Ez azért szükséges, hogy ne szívja be a tölteléket, amit  ezalatt pont el is tudunk készíteni.

Töltelék:

2 tojás, plusz a tésztából kimaradt tojásfehérje
1-másfél dl tejszín
2 evőkanál tejföl (Lehet helyette még tejszínt tenni bele, csak nekem pont egy deci maradt)
1 csipet só
ízlés szerint szerecsendió és frissen őrölt bors
kb. 200 g főtt sonka
kb. 200 g gomba
1 nagy fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
ízlés szerint sajt a tejére - kb 200 g

A felszeletelt hagymát, fokhagymát serpenyőben kevés olajon megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a gombát azt is pirítjuk egy keveset. A főtt sonkát már nem szükséges külön megpirítani, de ha az nincs, húsos szalonnával is nagyon finom lesz a quiche, azt szintén célszerű kicsit elősütni. Ha ezzel megvagyunk, hűlni hagyjuk a finomságokat.

Egy tálban összekeverjük a tejszínt a tojásokat, a fűszereket és a tejfölt. Hozzáadjuk az "elősütött" hozzávalókat is, jól összekeverjük. A tölteléket eloszlatjuk a pitetésztán, majd jó alaposan beborítjuk reszelt sajttal. Nálam most trappista és mozzarella került rá, sőt egy kis füstölt sajtot is reszeltem még a töltelék alá.

Visszatoljuk a sütőbe és kb. 30 perc alatt készre sütjük. A sajt pirulása és a remek illatok is jelezni fogják, hogy elkészült. Nagyon finom csak úgy magában, vagy friss zöld salátával. Négy személy kényelmesen jól lakik belőle. Ráadásul frissen forrón, langyosan, hidegen és melegítve is egyaránt finom.

Kókuszcsók

Ez a süti még Húsvétra készült, csak eddig nem volt időm feltenni a blogra. Remekül el lehet használni a sütéséhez a linzerből kimaradt tojásfehérjéket, ugyanis éppen három darab kell hozzá. Ráadásul igen egyszerűen elkészíthető.

Hozzávalók:

3 darab tojásfehérje
200 g porcukor
200 g kókuszreszelék
1 teáskanál citromlé

- opcionális - a fele adagba mi tettünk egy teáskanál cukrozatlan kakaóport, szerintem azzal még finomabb lett, bár a sima mutatósabb

A tojásfehérjét a citromlével félkemény habbá verjük. Ekkor fokozatosan adjuk hozzá a cukrot, és addig dolgozunk rajta a habverővel, amíg kemény habot nem kapunk.
Óvatosan elkeverjük benne a kókuszreszeléket, majd habzsákkal, vagy két teáskanál segítségével kis halmokat helyezünk egy sütőpapírral bélelt tepsire.
150 fokra előmelegített sütőben kb fél órát sütjük. Azért figyeljük közben, nehogy megégjen.
Ezután egy-két centire kinyitjuk a sütőajtót és hagyjuk odabent kihűlni. Fontos hogy csak azután szedjük le a papírról, hogy teljesen kihűlt, különben szétesik.

Jól záródó dobozban sokáig eláll. Ha eredetileg kicsit túl ropogósnak érezzük, ne aggódjunk a belseje visszapuhul.

Ő, aki ott középen trónol az utolsó kakaós verzió volt, nyami :)

Háromféle étel egyféle tésztából - Langalló , mini calzone, spenótos pizzafánk

A sokoldalú tészta a szokásos pizzatészta, a receptje, ide kattintva érhető el. Annyi különbséggel készült, hogy most nem volt benne oregano. Máskor a langallót, azaz kenyérlángost olívaolaj nélküli tésztából szoktam készíteni és vastagabbra hagyom, mint a pizzát, de amikor ezek a képek készültek, két kinyújtott és lefagyasztott tésztát "kellett" elhasználnom a mélyhűtőből. Szükség volt a helyre.

Az első étel tehát a langalló, ahogy a testvérem szereti , avagy a sajt nélküli változat

Roppant egyszerű:

Az éppen elkészült tésztát széthúzogatjuk egy sütőpapírral bélelt tepsibe, vagy a fagyasztóból előszedett és felengedett tésztát rakjuk a sütőpapírra. Elősütjük kb. 5-10 percig 180 fokra előmelegített sütőben. Ezután megkenjük tejföllel (a zsírosabb változatot ajánlom, az a sütés után mindig finomabb marad) amibe ízlés szerint keverhetünk fokhagymát és borsot, megszórjuk apróra vágott szalonnával és lilahagyma-szeletekkel, majd visszatoljuk a sütőbe. Természetesen ilyenkor aki szereti reszelhet rá sajtot is. Magamnak én is szoktam. Akkor jó, amikor szépen megpirultak a hagyma és szalonna szeletek, valamint a tészta széle is kis színt kapott. Nálam alsó -felső sütéssel 10-12 perc alatt lett kész lett, de elég vékony volt a tészta. Máskor pár perccel tovább szoktam sütni.

A második étel, a személyes kedvencem a Calzone, ezúttal  mini változatban egészséges töltelékkel.

Amíg sült a tesóm kenyérlángosa a maradék hagymát és szalonnát is apróra kockáztam, némi fokhagyma kíséretében felhevített csöpp olajtól gyönygyöző serpenyőbe dobtam, megpirítottam. Ezután hozzáadtam kb 200 g spenótot, megfonnyasztottam, fűszereztem oregánóval, borssal, hozzáadtam 5 evőkanál sűrített paracsomot átkevertem, forraltam és leszedtem a tűzről.

A tésztámból karikákat szaggattam, ezzel az eszközzel:

Megkentem egy kis tejföllel, ami maradt a kenyérlángosból, de ez elhagyható, rákanalaztam a tölteléket, sajtot reszeltem rá, ekkor így néztek ki a kis aranyosak:

Összenyomtam a kütyüvel, és a teteje is kapott egy kis sajtot. Ha ezen egyperces műveletet a calzonék mindegyikével elvégeztük mehetnek is a sütőbe. Gyönyörűen rápirult a sajt, mert 10 perc után még egy-két percig grilleztem.

Mennyei ropogós és szaftos lett egyszerre. Nyammi J

A harmadik pedig remek partifalat ötlet: mini spenótos pizzafánkocska

A szaggatás után visszamaradt tésztadarabkákból csináltam kis gombócokat, enyhén kilapítottam a megmaradt spenótos töltelékkel megkentem és egy kevés sajtot reszeltem a tetejére. Olyan finom volt, hogy legközelebb készül magában is. Ideális sör, vagy borharapó, ha jönnek a haverok.

Puha, omlós linzertészta

Nagyon szeretem a linzert, de valahogy éveken keresztül nem sikerült igazán jót sütnünk. Ízre nem volt vele soha semmi gond, de meglehetősen kemény volt. Aztán egyszer szó szerint ráharaptam a tökéletesre egy nagyon jó barátnőmnél. Természetesen rögtön megszereztem a sütihez tartozó receptet is, ami történetesen a barátnőm szakács nagypapájától származik. Azt hiszem ez mindent elmond :) Azóta ezt sütjük ünnepekre.

Íme:

Hozzávalók:

500 g liszt

3 tojás sárgája

1 csomag sütöpor

150g cukor

25 dkg margarin

1 csomag vaníliás cukor

és annyi tejföl, hogy egy jól nyújtható tésztát kapjunk (kb. egy evőkanál)

Ha épp van kezeletlen citromunk, akkor egynek a héját reszeljük bele, attól még finomabb.

A hozzávalókat összegyúrjuk, ha van rá időnk fél órát letakarva hűtőben pihentetjük, majd vékonyra nyújtjuk, hiszen a sütőportól megnő. (Mint a képeken látszik, most nekünk is kissé vastag lett, de ez nem ront az ízén.) Kiszaggatjuk az aktuális évszaknak illetve ünnepnek megfelelő formákkal, majd kivajazott kilisztezett, vagy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. 180 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg épphogy elkezd pirulni az alja.

Amikor kihűltek a linzerek kettőt kettőt összeragaszthatunk lekvárral, vagy esetleg csokikrémmel.

(Ez utóbbihoz felolvasztunk 100g fekete csokit egy teáskanál vajjal, majd elkeverünk benne egy deci tejszínt. Kihűlve már nem lesz folyós, gyönyörűen össze lehet vele ragasztani a sütiket.)

Így festettek egymás társaságában a húsvéti aprósütik, az elmaradhatatlan linzer, csokis - diós sütemény és kókuszcsók társaságában. Remélem mindenkinél ilyen kellemesen telnek az ünnepek! :)

Sonkás - gombás tészta

Ezzel az egyszerű, húsvéti sonkahasznosításra is remekül alkalmas étellel kívánok minden kedves bloggertársamnak és olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket! Finom ételeket, szép húsvéti tojásokat, békességet és meleg szeretetteli családi légkört kívánok!

A recept, ahogy az én kis konyhámban megszokott, roppant egyszerű és gyorsan megvan. Íme:

Hozzávalók 4 személyre:

250 g gomba - nálam csiperke, de lehet más is
250 g sonka (naná, hogy húsvéti sonkával a legjobb, de amikor az nincs füstölt sonkát és bacont javaslok vegyesen)
3 nagy gerezd fokhagyma
négy dl tejszín
egy doboz (500 g) tészta - nálam fusili volt épp itthon, de lehet penne, farfalle, vagy kinek-mi tetszik
kevés fehér bor (senki ne aggódjon elfő, de finomabb lesz tőle a gomba)
fűszerek: bors, oregano, bazsalikom és jó sok snidling (most ízfokozónak tettem bele egy nagy evőkanál házi pizzakrémet, de ez természetesen elhagyható) - a só direkt maradt ki mert elég sós sonkaféléim voltak, de persze akinek kell, tegyen hozzá

Elkészítés:

1. Serpenyőben kevés olajat hevítünk. Feltesszük a tészta főzővizét, kevés sóval.
2. Apróra vágjuk a fokhagymát és a sonkát, beleszórjuk a serpenyőbe, zsírjára sütjük. (Én közepes lángon szoktam)
3. Amikor már kicsit megpirult a sonka, hozzátesszük a megpucolt felszeletelt gombát. (Eddigra valószínű felforrt a víz, így hát beletesszük a tésztát és készre - al dante- főzzük)
4. Miután a gomba nagyjából elfőtte a levét hozzáöntjük a bort, megfűszerezzük.
5. A tésztát leszűrjük, kevés vajjal, vagy olívaolajjal visszatesszük a lábasba és összeforgatjuk, hogy ne tapadjon össze.
6. A serpenyő tartalmát felöntjük a tejszínnel, ha egyet rottyant már kész is. Összekeverjük a szósszal és tálaljuk.

Kis reszelt sajt persze nem ront rajta, de nekem nem hiányzott.

Egyszerű dagasztás nélküli házikenyér

Ez életem első kenyérsütőgép nélküli házi kenyere és mondhatom, nagyon büszke vagyok magamra, annak ellenére, hogy az érdem leginkább Lilláé, a "Megfőzlek" c. gasztroblog alkotójáé, tőle származik ugyanis, az alaprecept, amin csak nagyon keveset változtattam, hiszen úgy tökéletes ahogy van. A legfinomabb kenyér elnevezéssel található nála ez a csoda, amivel amilyen kevés munka van, olyan finom. Hogy tényleg ez-e a legfinomabb kenyér azt mindenki döntse el maga, kipróbálás után, mert ezt mindenkinek meg kell sütni.

Fontos előzetes információ: a munka nem több vele 10 percnél(csak a leírás hosszadalmas, ez ne riasszon el senkit), de legalább tíz óra pihentetési idővel kell számolnunk. Nekem csak 8 órám volt rá, de szerintem jót tett volna neki ha még egy kicsit áll. Legközelebb estefelé összeállítom a tésztát hogy reggelire friss kenyerünk legyen és átalszom a "munkafolyamatot".

Nálam így készült:

Hozzávalók:
450 g liszt - ebből 300 g fehér 100 g teljes kiőrlésű tönköly 50 g kukoricaliszt (A lisztek aránya azért ilyen, mert a fiúk a fehér kenyeret szeretik ezért az egészségesebb lisztet csak csempészni lehet, a kukoricalisztből pedig Limara óta tudhatjuk hogy kis mennyiségben finom ízt és szép színt ad, nagy mennyiségben viszont ne tegyük kenyérbe, mert túl "törékeny" lesz és nem is kel meg olyan szépen)
15 g friss élesztő (az eredeti recept 10 g-ot ír, biztos úgyis jó, de nekem pont ennyim maradt a kockámból)
4 dl langyos víz
2 kávéskanál só
fél kávéskanál cukor

Elkészítés:

Egy nagy tálban (ha van kelesztőtálunk, akkor abban) kimérjük a lisztet, elkeverjük benne a sót és a cukrot. A vízben elkeverjük az élesztőt, majd az élesztős vizet apránként belekeverjük a lisztbe. Ne ijedjünk meg, nagyon ragacsos tésztát kapunk, de ez ilyen. (Ha mégsem, akkor remélem Lilla kommentben kijavít. Lehet csak a liszttípusaim miatt kevesebb folyadék kellett volna, de még sosem sütöttem ilyen kenyeret.) Lefedjük a tálat, ha nincs fedele egyszerűen konyharuhával, majd félretesszük egy olyan helyre, ahol 10-12 órán át kelhet és senkinek nincs útban. Nálam szobahőmérsékleten dolgozott a tészta (kb. 21 fok van aktuálisan)

Ha letelt az idő, előmelegítjük a sütőt 250 fokra, ennek hiányában maximumra, nekem pont ennyit is bír a sütőm. Fogunk egy megfelelő méretű (értelemszerűen a kenyér sütés közben még nő egy kicsit) fedővel rendelkező hőálló tálat. Lehet kerek is, de én a hosszúkás kenyeret jobban szeretem szeletelni, így a jó nagy ovális edényünket használtam. Kibéleljük sütőpapírral.

Most úgy próbáltam "formázni" a tésztát, ahogy az eredeti recept ajánlotta, hogy kilisztezett deszkára (esetemben lisztezett szilikonos gyúrólapra) borítottam az egész tésztát, majd ennek a négy "sarkát" megpróbáltam behajtogatni a közepébe. Csakhogy hiába liszteztem, úgyis ragadt, így rengeteg liszt segítségével végül a tál alakjának megfelelő formába gyömöszköltem és átborítottam a méretre szabott sütőpapírra, majd azzal együtt a  tálba tettem. Mivel így kicsit macerás is volt, meg kicsit túl lisztes is lett a kis kenyérkém legközelebb ehelyett a módszer helyett a következőt alkalmazom:
A sütőpapírral kibélelt tálat nagyon enyhén meglisztezem. Egy spatulát lisztbe mártok, ennek segítségével beleorientálom a kenyértésztát a tálba. Lisztes kézzel kicsit eligazítom a tésztát.
Ha már bent van a tésztánk a helyén, így vagy úgy- enyhén vízzel megspricceljük a tetejét.

Rátesszük a fedőt és mehet a 250 fokos sütőbe. 35 percet sütjük így, majd levesszük a hőfokot 220 fokra és a fedőt is eltávolítjuk a tálról. Így sütjük tovább kb. 25 percig. Ha kivettük pár percet takarjuk le még forrón tiszta konyharuhával, ettől lesz tökéletes állagú a kenyér héja, majd vegyük ki a tálból és hagyjuk ehetőre hűlni.

Jó étvágyat!

Az első szeletet füstölt lazaccal és paradicsommal ettem. A fotón a szeletelés azért nem a legszebb, mert még melegen muszáj volt megvágnom. A következők már simán vajjal kerültek a pociba. Tényleg nagyon finom. Még egyszer köszönöm Lilla!

Palacsinta

Egy hagyományos palacsintatészta recept következik. Ez az az étel, amit (tapasztalataim szerint) mindenki szeret. Lehet enni sósan, édesen, az egyik legjobban variálható tészta. Szeretjük sajtosan kis tejföllel köretnek, de talán még jobban szeretjük édes főétel gyanánt. A fenti képen látható darabban darált dió, fahéj és nádcukor van. Ezt az ételt nálunk mindig a párom készíti, a palacsintasütés mifelénk férfimunka. :)

A jól bevált és közkedvelt palacsinta tészta receptje következik. Nyilván minden profinak megvan már a saját tökéletes palacsintája, de a kezdőknek még jól jöhet ez a kis recept. Nehéz mértékegységeket írni, mert párom mindig szemre készíti, de a minap lemérettem vele a hozzávalókat. Persze a liszttől (és a tojások méretétől) függően elképzelhető, hogy kicsit több folyadék kell hozzá, de kiindulási alapnak a következőek az arányok:

500 g liszt

   3 tojás

3 dl tej

4 dl víz (lehetőleg szénsavas)

1 kávéskanál só

7 evőkanál olaj

     

      Fogunk egy nagy keverőtálat, a legjobb, ha van olyan ropotgépünk, aminek dagasztókarja is van, ezesetben ezzel keverjük a tésztát, akkor megkíméljük magunkat attól az izommunkától, ami a fakanállal vár. Kimérünk kb 500 g lisztet, beletörünk 3 tojást, teszünk bele egy kávéskanál sót, majd hozzáöntünk apránként kb három dl tejet, amennyivel szép csomómentesre kikeverjük ezt a még nagyon sűrű tésztát. Addig kell hozzá a tejet önteni amíg még a dagasztókarral kényelmesen tudjuk keverni, ha már híg hozzá, akkor jöhet a fakanál. Ekkor elkeverünk a tésztában kb. 7 evőkanál olajat (nálam mogyoróolaj).  Felengedjük szódával apránként elkeverve amíg megkapjuk a kívánt sűrűséget, ha nincs szódánk, vagy szénsavas ásványvizünk, használhatunk csapvizet is, de szódával lazább, lukacsosabb palacsintát kapunk. Forró, nagyon enyhén olajozott serpenyőben kisütjük, az első után nem kell többet olajozni, nem fog odaégni, se ragadni, ezért kell az olaj a tésztába. Egy adag palacsinta általában egy közepes merőkanálnyi tésztát igényel.